Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
KÖRMENDY KINGA: A Széchenyi-gyűjtemény
124 Körtnendy Kinga közölt.) A tárgyi csoportok rendszerétől egyetlen ponton kellett eltérnünk, gyakorlati kényszerűségből. A nagyalakú kéziratokat és képeket a raktározási lehetőségeknek megfelelően külön kellett választanunk a többi anyagtól (Ms 4410-4411 jelzetek alatt), ezért ez a csoport függelékszerűen csatlakozik a többihez.) [...] Meg kell említenünk annak a látszólagos következetlenségnek az okát, hogy míg Széchenyi leveleinek és a hozzá intézetteknek legnagyobb része a „Széchenyi Istvánhoz intézett levelek", illetve a „Széchenyi levelei" c. fejezetekben található a katalógusban, a levélírók, illetve a címzettek rendjében, mégis a levelek egy része a tárgyi csoportok alatt kapott helyet. Ezek az utóbbiak azonban nem magánlevelek, hanem hivatalos akták. Olyan levelek, amelyeket Széchenyi valamilyen intézmény, vagy munkakör nevében hivatalosan küldött, vagy kapott, tehát az illető intézmény ügyintézéséhez tartoztak. Ugyanis bizonyos szükségszerű kettősség érvényesült abban is, hogy az egyes tárgyi csoportok címeinek egy részével a »Művek« csoportjában is találkozunk. Ebbe a csoportba ugyanis nemcsak Széchenyi befejezett kéziratait helyeztük el, hanem sajátkezű anyaggyűjtéseit, jegyzeteit is, hogy minden autográf Széchenyikézirat egy csoportba kerüljön." 7 2 A csoportosítás problematikus voltát a Hitel K 258 jelzetű, német nyelvű nyomtatott példányának ismertetésével szeretnénk bemutatni. A kötetben Széchenyi által piros ceruzával megjelölt helyekhez ceruzával lapszéli jegyzeteket fűzött Zichy Károlyné Seilern Crescencia, Széchenyi későbbi felesége. Az egyes oldalakhoz tintával írt német nyelvű megjegyzései a hivatkozott lapok között voltak. Az 1950-es évek elején, a könyv bekötésekor 7 3 a végéhez odafűzték Crescence Budán, 1833. július 16—20. között írt francia nyelvű levelét, amit Széchenyi eredetileg is ebben a kötetben tartott. Ez a levél ugyan így nem kerülhetett bele a Széchenyi Istvánhoz írt levelek csoportjába, 7 4 de ugyanott maradt, ahol egykor Széchenyi őrizte. A raktári rend adta lehetőségek miatt került ugyan a művek elé egy tárgyi emlék, Körösi Csorna Sándor síremlékéről készült festmény (K 211), de a kép keretére vésett felirat valójában Széchenyi István egyik fontos döblingi üzenetét közvetíti elsősorban a mindenkori Akadémia számára. A hazaszeretet és a példakép összekapcsolásának gondolati megvalósulását Tasner Antallal való leveleiből tudjuk nyomon követni. „[...] Béla Angolhonban ajándékul kapta egy földönfutó hazánkfiától Körösi Csorna sírkövének rajzát, melyet oszlop formában az angol Asiatic Society állított »hamvaira.« E kis rajzot hadd adná Béla a Magyar T. Akadémiának ajándékul! Ámde hogy ez kedvezőbben üssön ki, én egy Médaillont rendeltem, [...] Most az a kérdés, mit írjunk a Médaillon párkányára. Én e tekintetben kérem Önnek tanácsát s tán mások hozzájárulását. Én ugyan tisztán érzem, mit kellene oda vésni, de kimondani, kivált szépen kimondani, NB. aránylag röviden nem vagyok képes." 73 A keret feliratát Tasner Antallal való levezés során alakította ki: „csak azt vésetem 72 CSAPODI: Bevezetés. In: KÖRMENDY 1976. 2. 73 BERLÁSZ 1957. 11-12. 74 FENYŐ Ervin azonosította a levelet, és <5 határozta meg Zichy Károlyné év nélküli febr. 6-án Széchenyi Istvánhoz írt levelének 1835-ből való pontos évszámát. (MTAKK K 209/185.) 75 SZÉCHENYI István levele Tasner Antalhoz. Döbling, 1859. aug. 26. Közölve MAJLÁTH III. 1891. 735-736.
