Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
VEKERDI LÁSZLÓ: A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban
106 Vekerdi László a marosvásárhelyi ev. ref. kollégium igazgatóságának a Bolyai-hagyatékot visszakérő, és az átvizsgálás eredményéről tájékoztatást váró levele. A III. osztály határozata az alábbi volt: „A szintén már hosszú idő előtt beadott jelentések (Kőnig Gyula és Schmidt Ferenc részéről) értelmében ezen iratokban kiadásra alkalmas anyag nem találtatván, az osztály részéről nem forog fenn nehézség aziránt, hogy ezen iratok jogos birtokosuknak visszaadassanak." 3' 1 Ezekből a kiadásokra alkalmatlannak talált iratokból adta azután ki — minő szerencse, hogy hiánytalanul visszaküldték a kéziratokat Marosvásárhelyre! — Benkő Samu Bolyai János vallomásai címmel a 19. századi európai gondolkozás egyik eredeti és jellegzetes változatát, fedezte fel bennük Weszely Tibor a Scientia Spatii tömör paragrafusait folytató és kiegészítő tételeket és megfontolásokat, s ezekből hámozta ki Kiss Elemér a kor egyik nagy és jövőbelátó számelméleti kutatóját és algebristáját. Guillaume-Jules Hoüel bizonyára örömmel látná a Bolyai-kéziratokra vonatkozó sejtésének ilyen fényes igazolódását, és örömmel rajzolná át tudománytörténeti térképén Erdélyt — (Benkő Samu, Weszely Tibor, Kiss Elemér Erdélyét) Európába. 54 Katalógus 14. Itt maradtak azonban a Scientia Spatii valahonnét — nyilván Marosvásárhelyről — idekerült 26 oldalas példányai, melyek még 1831 tavaszán láttak napvilágot a kollégium nyomdájában WESZELY Tibor: Bolyai János matematikai munkássága. Bukarest, 1981. 22., egy esztendővel azelőtt, hogy a Tentamen első kötetében a mű Appendix-ként megjelent. Egy példányban azonban Fráter Jánosné felfedezett egy 27. oldalt is, a „standard" Scientia Spatii-ktői némileg eltérő végződéssel: „omnes, Ax XI Eucl. demonstrandi necessario irritos fuisse): at muneris ratio huic amplius vacare haud permittens, alii occasioni reservare jubet." Ennek a 27. oldalnak az üres hátlapjára Fráter Jánosné 1965. dec. 6-án rávezette a véleményét, hogy („Kikutatandó mihez tartozó szöveg.)" Alatta olvasható Rozsondai Bélánénak, a Kézirattár mai vezetőjének a bejegyzése: „Már ki volt nyomva a kötetke, és a 27. lappal végződött. [...] A régi befejezésnek ez az egy 27. lapja valahogy megőrződött." Aztán 95. IV. 14. dátummal: „A kérdés nincs lezárva." Ez a 27. oldal, a hátlapján található levéltárosi bejegyzésekkel képezi a Püski Bolyai reprint kötet két befejező oldalát, tán mintegy figyelmeztetés gyanánt, hogy a nyomtatott termékek reprintje után végre csakugyan ideje lenne már a kéziratok kritikai kiadásának. Ez azonban, úgy látszik, még ma is „bizonytalan, miután ez olyan természetű, hogy rögtönözni nem lehet", az azonban ma már szerencsére nem állítható, hogy „tetemes anyag feldolgozása után sincs közölhető eredmény". Csak persze modern filológiaitudománytörténeti-matematikusi hozzáértés szükségeltetik a feldolgozáshoz. Mindenesetre a Püski Bolyai legfontosabb historiográfiai hozadéka (a szakszerű bibliográfia mellett) ez a 27. oldal.
