Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)

VEKERDI LÁSZLÓ: A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban

A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban 103 „ezek a levelek János szeme előtt kellett legyenek önéletrajzi feljegyzéseinek a leírásakor, melyeket azután németre fordított. Ezek a fordítások különálló lapokon vannak, és könnyen lehetséges, hogy egy ilyen lap elveszett, ami a legegyszerűbb magyarázat lehet az 1820. ápr. 4-i levélben az Ön által észlelt hiányra. A többi irat is igen értékesnek látszik János életrajza szempontjából, és szeretném Önt megkérni, hogy ezeket az iratokat megjelentethessem." 1907. dec. 11-i levelében azután — értesülvén, hogy a levelek megjelenés alatt állanak — azt kéri, hogy az 1908 áprilisában tartandó római matematikai kongresszus történeti szekciójában a Bolyaiakról felkért előadóként felhasználhassa a leveleket, mert úgy érzi, hogy az Appendix keletkezése körüli kérdések egy részére éppen ezek adhatnak választ. „Ezen körülmények közepette egyenesen vissza kellene vonnom az előadásomat, ha nem lennék abban a helyzetben, hogy az Ön birtokában levő értékes anyagot figyelembe vehetem! [...] Mindenekelőtt tehát azt szeretném tudni, hogy 1) a levelek mely részei vonatkoznak a parallelák elméletére és hogyan hangzanak, 2) mit árulnak el a levelek az Appendix megfogalmazásáról, 3) a B. J. által a levelekből készített fordításokból, amelyeket fáradtsággal gyűjtöttem össze egyes céduláiból, mennyiben találtam rá a Helyesre (das Richtige) és a helyes összefüggésre." (K 29/156) Szabó Péter — úgy látszik — egyedül csak a Wolter von Eckwehrnek átadott kézirat után érdeklődött Stáckeltől. „Ami egyébként az 1825/26-os feljegyzést illeti — válaszolja Stáckel 1909. május 28-án — Herr Prof. U. v. Dantscher Grazban megbízásomból érdeklődött a leszármazottaknál, azonban sajnos bármiféle eredmény nélkül, és így nyilvánvalóan attól kell tartani, hogy ez a fontos dokumentum elveszett." (K 29/158) Stáckel levelei s tán még sokkal inkább Hoüel-éi messze a Bolyai-kutatás keretein túl a kibontakozó tudománytörténet-írás szempontjából is elsőrendően fontos dokumentumok. Kiadásuk, már csak a tudománytörténet-írás története iránti nemrégiben ébredt és gyorsan fokozódó érdeklődés miatt is, igencsak kívánatos lenne. És persze változatlanul időszerű a Bolyai-kéziratok kritikai kiadása. Ezekre máig érvényes Weszely Tibor másfél évtizeddel ezelőtti megjegyzése: „Manapság újból sok szó esik a kézirataikról. Az egyik fő téma az, hogy még mindig jócskán vannak feldolgozatlan Bolyai kéziratok. Jánosnál főleg a matematikai tárgyúak jönnek számításba. Ezek jó részét már Stáckel feldolgozta. Mint érdekes tényt megemlítem, hogy a feldolgozott kéziratok közül nagyon kevés található meg a marosvásárhelyi Teleki—Bolyai, valamint a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában. (Ez az a két hely, ahol a Bolyai-kéziratokat őrzik.) Nem megalapozatlan az a feltevés, miszerint Stáckel, mivel nem