Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
VEKERDI LÁSZLÓ: A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban
A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban 101 És búcsúzik is már az osztrák tiszt korrekt udvariassággal: »Von meiner Familie einen herzlichen Dank für Ihre gütige Erinnerung, und ich habe die Éhre mit vieler Achtung zu verbleiben Ihr Freund Wolter Ingenieur Hauptmann« Szabó Péternek a levél kéziratához csatolt megjegyzése szerint Wolter Gauss egykori szavaira céloz, mikor Bolyai Jánost az egyetlen ésszerű magatartásra készteti. Ugyanis Gauss ezt írta Farkasnak 1799. dec. 16-án: »Mach doch Deine Arbeit bald bekannt; gewiss wirst Du dafür den Dank nicht zwar des grossen Publikums [...] einernten [...], aber den Dank aller derer, deren Urtheil Dir alléin wirklich schátzbar sein kann«. Ám ha tényleg tudott is Wolter valamit Gaussnak érintkezéséről János apjával, akkor is mi mást jelent az emlékeztetés a »világhírű Gauss« bölcsességére, mint azt, hogy az ember nemcsak halálában marad magára, de olykor meglátásában is. Világos, hogy Wolter sohasem volt Bolyai János eszmetársa. [...] Nem kétséges, Wolter sohasem küzdött a »parallelák« problémájával. Sem sikerrel, sem sikertelenül. Számára a matematika, akár a többi kortársa számára, az ilyen-olyan kérdés szellemes vagy kevésbé szellemes megoldását jelentette. [...] A »parallelák« problémája, mihelyt nem a »bebizonyításáról« volt szó, épp oly idegen, értelmetlen feladat volt, akár a későbbi kérdés: »Was sind und was sollen die Zahlen?« És ez a dolog veleje: volt Bolyai János előtt még valaki, akit az »Erfindungskunst« óvatos regulái ellenére a lenyűgöző szenvedély sodrával ragadott magával egy matematikai kérdés?" 4 3 Ezt a magával-sodrást, ezt a parallelák problémája általi „megragadottságot" olvassa ki Sarlóska Ernő a dokumentumokból; ezt támasztják alá elemzésében Bolyai Jánosról, a katonáról feljebbvalói által időről időre beterjesztett (Szabó Péter által megtalált és összegyűjtött) hivatalos jelentések-jellemzések. Az így fölvázolt keretbe illeszti be azután Sarlóska az Olmützből 1832. aug. 8-án János Főhercegnek, a K. u. K. Ingeniers-Corps Generáldirektorának beterjesztett kérvényt, melyben Bolyai János háromévi szabadságot kér eszméi kidolgozására, és összeveti vele a kérvénynek még Lembergen készült, 1832. május 3-i keltezéssel ellátott fogalmazványát. A kérvény és a fogalmazvány összehasonlításából Sarlóska fontos új következtetésekre jut János sorsára, lelki állapotára és Gausst illető érzelmeire vonatkozóan; a kérvény elbírálásából pedig a K. u. K. Ingeniers-Corps katonai-mérnöki racionalitásának és János Főherceg emberséges vezetési elveinek a képét bontja ki. Jelen összefüggésben azonban az a lényeges, hogy a tanulmány, az egész Bolyai-kutatás egyik legeredetibb és leglényegesebb műve, a primér források tekintetében úgyszólván teljesen a Bolyai-gyűjteményre hagyatkozik: 43 B. J. - a katona. 354-355.
