Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai. 2. 1859–1900 (A MTAK közleményei 36. Budapest, 2000)

Szerzői bevezető

SZERZŐI BEVEZETŐ A kötet az 1988-ban megjelent, „Az Akadémia 1831-1858 között alapított jutalomtételei" című munka folytatása, mely az 1859 és 1900 közötti akadémiai jutaimi alapítványokat tárgyalja. A kezdeti időszak elsőjutalmai, a Nagyjutalom, az osztály-jutalomkérdések, a drámai jutalom az Akadémia alapítványai voltak, a pályadíjak összegét az első alapítók által felajánlott alaptőkéből fedezte az intézmény. Majd az 1840, 1850-es évektől tudománypártoló magánosok - mint pl. Gorove József, Péczely József, Teleki József, Sámuel Alajos, Karátsonyi Guidó - egyre több különböző, általuk meghatározott célú jutaimi alapítványt tettek az Akadémiánál, egyesek hazafias buzgalomtól vezérelve, mások a hazai tudományosság és irodalom elmaradottságán való segítés szándékától indíttatva választották a nemes megnyilatkozásnak e formáját. Az Akadémia működésének kezdeti szakasza a nemzeti függetlenség kivívásának, a reformkor nagy tudományos és kulturális intézményei megszületésének az időszaka, ahol központi szerepet játszottak a magyar irodalmi és tudományos nyelv, a magyar tudományosság megteremtésére irányuló erőfeszítések. Ezeket a jegyeket viselik magukon az alapítványok e hőskorában létesített jutalmak. A kezdetben közadakozásból fenntartott Akadémia a kiegyezés után állami támogatásban is részesült, s további pénzügyi forrást jelentettek az intézmény számára a különböző nemes célokra tett alapítványok, köztük a jutaimi alapítványok. Az 1860-as évektől kezdődően megváltozott, kibővült a jutaimi alapítványtevők társadalmi köre. A magyar szellemi élet reprezentánsai mellett az alapítványtevők sorában feltűntek bankárok, iparmágnások, földbirtokosok, nagykereskedők. Változatlanul dominált szándékukban az irodalom-, a tudománypártolás, a hazafiság gondolata, de már egyes alapítványtevők cselekedetét nevük, emlékük megörökítésének vágya is motiválta. Az egyéni alapítványtevők mellett új színfoltként jelentek meg e téren a különböző intézmények, testületek; bankok, takarékpénztárak, biztosító társaságok, kereskedelmi társulatok. Ennek megfelelően változtak, bővültek a jutaimi alapítványok célkitűzései is, részben azért, mert már a kezdeti időszak központi kérdései a magyar nyelv ápolása, a magyar színház, a magyar irodalmi nyelv megteremtésének gondolata már bizonyos értelemben túlhaladott volt, részben pedig azért, mert az új típusú mecénások a saját érdekszférájuk hasznára kívánták a jutalomalapítványok révén megszületett szellemi produktumokat kamatoztatni. így jelentős szerepjutott a meghirdetett jutalomkérdések során, a már megszokott irodalmi, nyelvészeti, történeti témák mellett, a nemzetgazdasági, a kereskedelmi, a statisztikai, pénzügytani és a jogtudományi kérdéseknek. A jutaimi alapítványtevők nemes megnyilatkozását az Akadémia kezdetben örömmel fogadta, de már a későbbi évtizedek során sok esetben terhet jelentett ezeknek a jutalmaknak a kezelése, az Akadémia vergődött a maga, a közvélemény valamint az alapítványte-