Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai. 2. 1859–1900 (A MTAK közleményei 36. Budapest, 2000)

Kóczán-jutalom 1887-

Kóczán-jutalom 123 mi korszak megjelölése nélkül, általában magyar történeti színművekre csak akkor hirdethet az Akadémia pályázatot, ha a korszakok kronológiai rendje már egyszer véget ért. A színművek lehetnek tragédiák, vígjátékok, mondai és történeti háttérrel egyaránt. A jutalmat a viszonylag legjobb műnek mindig ki kell adni, mégpedig osztatlanul. Ha sikeres pályamű hiányában a bíráló bizottság olyan színműnek kénytelen a jutalmat odaítélni, mely nem áll az irodalom színvonalán, akkor azt a történelmi korszakot jelentő' pályázatot mindaddig újra ki kell tűzni, míg az irodalmi színvonalat a kérdéses színmű megüti. Az irodalmi színvonalat képviselő pályaművek a „Magyar Történeti Színműtár" című sorozatban kiadásra kerülnek. A sorozat kiadási költségeit az egy vagy két évre felfüggesztett pályázat jutalomdíjainak összege fedezi. A jutalmat nyert színmű a nyertes tulajdona marad, bármikor ki is adhatja, de a sorozat számára külön díjazás nélkül köteles azt publikálásra átadni. Az irodalmi színvonalat el nem érő pályázat a „Színműtárban" nem publikálható. A Kóczán-jutalomért versengő pályamunkák állandó beadási határideje május 31, a jutalom kiadásáé pedig az ezt követő december harmadika, az alapító nevenapja. Az összes ülés a bizottság felterjesztését határozatilag elfogadta, erről az Akadémia értesítette Kóczán Ferencet és kérte az alapító végleges beleegyezését a jutaimi szabályokhoz.

5 A Kóczán-jutalomban részesült művek közül tíz kötet került a „Magyar Történeti Színműtár"

6 sorozatban publikálásra, de valójában sem ezek a viszonylag legjobb, sem pedig a kéziratban maradt díjazott művek nem jelentettek irodalmi értékeket. Ezt a körülményt fogalmazta meg Heinrich Gusztáv az 1910. évi Kóczán-pályázat bíráló bizottsága nevében: „az Akadémia siralmas dráma pályázatai közt a Kóczán-féle a legsiralmasabb; hisz húsz év lefolyása alatt sem eredményezett egyetlen darabot sem, mely akár irodalmi, akár színi szempontból nyereségnek volna tekinthető. ... Tehetséges drámaíróink, akiket szívesen látnánk a pályázók sorában, nem írnak magyar történeti színműveket, a tehetségtelenek pedig, kiket épp oly szívesen szeretnénk visszariasztani, nem tágítanak.. ."

71911ben Bayer József, Heinrich Gusztáv és Endrődi Sándor a Kóczán-jutalom bírálói, összegezve a negyed százada fennálló jutalom kedvezőtlen mérlegét, kérték az Akadémiát, hogy tegyen lépéseket a Kóczán-jutalom eddigi szabályainak a megváltoztatására.

8 A Kóczánjutalom csak egyike volt az Akadémia szépirodalmi jutalmainak, amelyekről Heinrich Gusztáv az 1913. évi főtitkári jelentésében úgy nyilatkozott, hogy a szépirodalmi pályázatok, melyeket lelkes elődök csupa önfeláldozó hazafiságból tettek, örvendetesek és hasznosak voltak, „de az irodalmi fejlődés folyamán túlélték magukat és ma épp oly szükségtelenek mint céltalanok".

9 Egy-egy jutalom szabályainak a megreformálása azonban nemcsak a józan tényeken, az Akadémia hajlandóságán múlott, hanem a változtatáshoz meg kellett nyerni az alapító örököseit is. Ez pedig nem minden esetben volt járható út, mert kegyeleti okokból általá5 RAL 474/1887 6 Ért. 1893.617-618. p. 7 Ért. 1910.624-625. p. 8 Ért. 1911.665-666. p., RAL 604/1911 9 Ért. 1913.571. p.