Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai. 2. 1859–1900 (A MTAK közleményei 36. Budapest, 2000)

Kóczán-jutalom 1887-

124 Kóczán-j utalom ban ragaszkodtak az örökösök az alapítvány eredeti előírásaihoz. Valójában ez történt a Kóczán-jutalom esetében is, amikor a bíráló bizottságok javaslatait csak jóval később követték bizonyos reformkísérletek. A pályázatok teljes elsekélyedése ellen emelte fel szavát Ferenczi Zoltán az 1917. márc. 26-i összes ülésen,

1

0 amikor helytelenítette az egyes irodalmijutalmaknak - a pályamű értékétől függetlenül - a díj kötelező kiadását. Az ügy megvitatására az Akadémia egy bizottságot hozott létre, mely Concha Győző, Plósz Sándor és Wlassics Gyula akadémiai tagokból állt. A bizottság előterjesztését" az 1918. jan. 28-i összes ülés tárgyalta meg. Az előterjesztés egyértelműen amellett foglalt állást, hogy a jövőben a Teleki-jutalom és a Kóczán-jutalom díját ne a viszonylagos érték, hanem az abszolút irodalmi színvonal alapján ítéljék oda. Ugyanis a pályázat létesítésekor a hazai irodalom és nemzeti színügy ápolása és gyarapítása, az írók buzdítása volt az alapítók célja, nem pedig az, hogy teljesen értéktelen, viszonylag legkevésbé rossz pályamunkák részesüljenekjutalomban. Az összes ülés a javaslatot elfogadta és a „viszonylag legjobb pályamű"nek csak abban az esetben ítélte kiadhatónak a díjat, ha az egyértelműen irodalmi értéket jelentett.

1

2 Az 1919. évi Kóczán-díjat már ilyen értelemben bírálta el az Akadémia, továbbá a pályázó darabok történeti korok megszabása nélkül, tetszőleges időszakból meríthették tárgyukat. Ezek a változtatások sem hoztak a Kóczán-jutalom történetében pozitív eredményt, 1919 után a pályadíjat megfelelő irodalmi szinten álló mű hiányában illetve pályázók híján nem adták ki többé. E sikertelenség ismét felvetette az akadémiai irodalmi pályázatok körüli problémákat és Császár Elemér, mint a Kóczán jutaimi bizottság előadója az 1922. nov. 27-i összes ülésen felvetette a kérdést, hogy nem lehetne-e az Akadémia e nyomasztó terhén könnyíteni „a rokonpályázatok egyesítésével vagy egy-egy pályázat időbeli összevonásával, esetleg a legradikálisabb eszközzel, a drámapályázatoktól való megszabadulással."

1

3 Ilyen meggondolások alapján a Kóczán-jutalom megszűntetése az Akadémia pénzügyi helyzete folytán amúgy is elkerülhetetlenné vált. 1. 1888 2. Kívántatik színmű (akár dráma, akár tragédia), melynek tárgya a hun vagy magyar hősmondák köréből veendő 3. Szász Károly 4. Attila halála. Bp. 1893. MTA. 187 p. (MagyarTörténeti Színműtár. 1.) 5. Bérezik Árpád, Csiky Gergely, Pálffy Albert 6. Ért. 1888.187-194. p. 10 Ért. 1917.205. p. 11 Ért. 1918.73-74. p. 12 Ért. 1918.133-134. p. 13 Ért. 1923.63. p.