Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai. 2. 1859–1900 (A MTAK közleményei 36. Budapest, 2000)

Kóczán-jutalom 1887-

kóczán-jutalom 1887-* Kóczán Ferenc (1841-1894) gyömrői földbirtokos 1887. jún. 6-án kelt alapítólevelében 112 000 forintot hagyományozott az Akadémiára, hogy az összeg kamataiból évenként 100 db arannyal jutalmazzák a legjobb magyar történeti színmű szerzőjét. Az 1887. jún. 8-án kelt pótalapítványi levelében az alapító további 2000 forintot biztosított, melynek az évi kamatát a jutalmak bírálóinak díjazására szánta. Kóczán Ferenc alapítványát a következő feltételekhez

2 kötötte. Az alapítványi öszszegből az Akadémia évenként magyar történeti színművekre írjon ki pályázatot oly módon, hogy az egész magyar történelem századokon át színre kerüljön, először Magyarország, majd Erdély története. A színművek lehetnek szomorújátékok vagy vígjátékok, felölelhetik a magyar rege- és mondavilágot is. A jutalom minden évben kiadandó a viszonylag legjobb műnek. Ha az évtizedek során a magyar történelemből vett témák kimerülnének, akkor az alapítvány tőkésített kamataiból az Akadémia a Magyar- és Erdélyországi Történelmi Színműtár sorozatcím alatt adja ki a pályanyertes színműveket. A Nyelv- és Széptudományi Osztály nevében Zichy Antal, Gyulai Pál és Heinrich Gusztáv véleményezte az alapítványt, s több pontban eltért az elképzelésük az alapító szándékától. A bizottság egyeztetés céljából érintkezésbe lépett Kóczán Ferenccel, s felhívta az alapító figyelmét arra, hogy az Akadémia már több drámai jutalmat (Teleki-, Karátsonyi-, Péczely-jutalom) hirdetett, így célszerűbb lenne más műfajra, pl. regényre kiírni a pályázatot. A tematikát illetően a bizottság azon a véleményen volt, hogy a korszakok kijelölése nélkül, általában csak magyar történeti színművekre kellene kitűzni a jutalmat a pályázat nagyobb sikere érdekében. A jutalom kiadását a viszonylag legjobb műnek csak úgy látta a bizottság helyesnek, ha a szóban forgó mű legalább irodalmi színvonalon áll. Kóczán Ferenc bizonyos feltételeihez ragaszkodott, más esetben pedig előzékeny beleegyezést tanúsított az Akadémia javaslataival kapcsolatban. Végül is a jutaimi bizottság az alapító szándékát tiszteletben tartva, a vele való megegyezés után elkészítette a pályázat tervezetét. A bizottság 1887. jún. 27-i összes ülésen

3 terjesztette elő a Kóczán-pályázat feltételeit, melyeknek elfogadása után a jutalom ügyrendje

4 az alábbiak szerint alakult. Az Akadémia a pályázó színművek tárgykörét úgy jelölte ki, hogy azok az ősmondákon kezdve, kisebb korszakokban felöleljék az egész magyar történelmet 1848-ig bezárólag. Történel* Kóczán-pályázat. = Ért. 1890. 46-47. p., A M. Tud. Akadémia pályakérdései 1893-1900. Kóczán-jutalom. = Ért. 1900. 521-522. p. 1 RAL 411/1887 2 Ért. 1887. 180. p. 3 Ért. 1887. 179-182. p., RAL 466/1887 4 MTA ügyrendje. MTA Alm. 1888. 130-132. p.