Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

Előszó helyett

lések, az aktíva (bizottsági) rendszer működtetése a Tudományos Tanács keretében formálódott ki, amit az Akadémia átvett és az 1950-es évek elején folytatott és tovább­fejlesztett. A folyamatosságot az a körülmény is biztosította, hogy az MTT volt főtitkára lett az Akadémia főtitkára, az MTA elnökségében heten tagjai voltak a Tudományos Tanácsnak, az egész MTT Titkárság lett az MTA apparátusa. A munka felépítése, az időrendi sorrendet követő fejezetek után lényegében temati­kus. A kronológia, ahol erre szükség volt, a tematikus fejezeten belül jelentett természe­tesen rendező elvet. Talán így sikerült leginkább áttekinthetővé tenni a szervezetet, a működési mechanizmust, a Tanács kapcsolatrendszerét, összefoglalni az ötéves tudomá­nyos terv készítésének munkálatait, a kutatóintézeti hálózat fejlesztési koncepciójának kialakulását és a megvalósítás kezdeteit, a nemzetközi kapcsolatok, a könyv- és folyóiratkiadás új alapokra való helyezését. A Tudományos Tanácsot eredetileg tartós intézménynek szánták. Felállításának gon­dolata a hároméves terv formálódásával egyidöben született. Nyilvánosan először a Magyar Kommunista Párt hároméves tervre vonatkozó javaslatában jelent meg 1947 elején. Valójában az MKP a tudományt a gazdaság- és társadalom fejlesztésének szolgá­latába kívánta állítani, ennek érdekében szoros állami irányítás alá akarta vonni, de eh­hez, tekintettel a tudomány sajátosságaira, speciális állami szervet szándékozott létre­hozni. A javaslat így vázolta fel a Tudományos Tanács szerepkörét: „A népi demokrácia gondoskodását a magas kultúráról szinte jelképezi a hároméves tervnek az az intézkedé­se, hogy Országos Tudományos Tanács létesítendő, melynek feladata a tudományos újjáépítés irányítása és a tudományos intézetek egységes vezetése. Ebben a legmagasabb tudományos szervben megvalósul egyrészt a tudomány önkormányzatának, másrészt a tudomány és a nemzet egységének gondolata. A tudomány fejlődése a tudósok ügye, de a nemzet ügye is, ezért kell a tudomány irányítására egy olyan szervet létesíteni, mely a kormányzat mellett a legmagasabb tekintéllyel intézi az egész nemzet érdekében a ma­gyar tudomány dolgait." Ha eltekinthetünk a stílus agitatív jellegétől, a megfogalmazás­ból érzékelhető, hogy az Országos Tudományos Tanácsban nem egyszerűen egy kor­mányszervet képzeltek el, hanem egy olyan irányító intézményt, amelyben a tudósok is részt vesznek. Hogy mi valósult meg ebből az elképzelésből, mi lett a szép szavakból, hogyan kény­szerült/sietett a szovjet modell utánzására a magyar tudománypolitika, ez az írás ezt szándékozik bemutatni. A kutatást a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Alapja, a kiadást a Magyar Tu­dományos Akadémia és a Pro Bibliotheca Academiae Scientiarum Hungaricae Alapít­vány támogatta. Ezúton is köszönetet mondok Incze Miklósnak tanácsaiért, Fekete Gé­zánénak a kötet gondozásáért és Halász Józsefnének technikai segítségéért. Budapest, 1997. szeptember Kónya Sándor 8

Next

/
Thumbnails
Contents