Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

II. - 1. Az alakuló ülés utáni első hónapok - B) Az első szakosztály ülések - a) Természettudományi Szakosztály

A tudósok szervezett üdültetését is megkezdték. A Pártkollégiumnak benyújtott tájékoztató szerint 1949 nyarán a tudósok közül 216-an nyaraltak családtagjaikkal együtt az MTT szervezésében. A Titkárság azt javasolta, hogy „a Tudományos Tanács egész éven át saját kezelésében tartson fenn egy magaslati és egy Balaton melletti kis üdülőt. Ezekben az üdülőkben a tudósok a két nyári hónap kivételével önköltségi áron tartózkodhatnának. A nyári hónapok alatt pedig a jelenlegi feltételekkel (tudós ingyen, családtag önköltségi áron) vehessék igénybe az üdülőket."

1 A Pártkollégium a javaslatot elfogadta. B. Az első szakosztály ülések A Természettudományi Szakosztály 1949. április 13-án tartotta meg alakuló ülését. Gombás Pál kivételével a szakosztály valamennyi tagja megjelent. Az ülésen még részt vettek: Erdős Tamás, a Tanács titkára, Rajki Sándor a Szakosztály titkára, Madár János, Székács István, Fenyő István, Biacsi Imre, a Szakosztály tudományos munkatársai és Zentai Béla a Műszaki Szakosztály titkára. A Szakosztály megválasztotta elnökét Petényi Géza személyében, majd Rajki Sándor ismertette az eddig végzett munkát. A beszámoló megvitatásába, majd a konkrét ügyek megtárgyalásába bekapcsolódott a Szakosztály valamennyi tagja.

1

8 Az általános vitában kiemelték, hogy mennyire fontos a szakosztály-tagok aktivitása, kezdeményezése. Tulajdonképpen a tudományos testület és a szakosztály titkárság szerepköréről, tágabb értelemben a Tanács és a Titkárság viszonyáról, a kialakult gyakorlat közvetett bírálatáról volt szó. „A Titkárság a Tanács működésének csak egy bizonyos részét tudja elvégezni. Képes előkészíteni a dolgokat a Tanács szakosztályai számára, azonban a Titkárság, mint egy adminisztratív szerv nem tud tudományosan előre tervezni. Ez feltétlenül a szakosztályok feladata kell, hogy legyen... A Titkárságtól tehát nem várhatjuk, hogy irányelveket adjon, ezeket nekünk kell megadnunk. Helyes lenne tehát, ha mi adnók meg a problémákat a Titkárságnak és aztán megvitatnónk azokat. így a tudomány irányítása egészen más színezetet nyer, mint ahogyan erről sokan gondolkoztak" - fejtegette Straub F. Brúnó. Alexits György, mint főtitkár - némi önkritikával - szintén azt hangsúlyozta, hogy döntő fontosságú a Tanács tagjainak részvétele a tudomány irányításában. „Konkrétan azt javasolnám - mondotta hozzászólásában - hogy a tanácstagok tényleg érdeklődjenek a Titkárság eddigi módszerei iránt, javítsák azt meg, ha célszerűnek látják... Vagyis az én meggyőződésem szerint a Tanács akkor végez jó munkát, ha tényleg a Tanács dolgozik. Az elvi kérdések a Tanácsban dőlnek el. A technikai végrehajtás természetesen a Titkárság dolga. Rendkívül figyelemre méltó az, amit az MTT szerepköréről mondott: „Nyilvánvaló, hogy a Tudományos Tanács létrehozói úgy képzelték, hogy a Tudományos Tanács valami analogonja lesz a szovjet Tudományos Akadémiának, amely minden tudományos kérdésnek elvi, sőt adminisztratív ura is." A hozzászólások alapján az ülés végén visszatérve erre a kérdésre a szakosztálytitkár is - sajátos - önkritikára kényszerült. „A Titkárság nem törekedett arra, hogy önállósítsa magát... köszönetet mondunk a Szakosztály tagjainak a bírálatokért és megjegyzésekért. Elvi szempontokat csak Önök nyújtanak, viszont eddig azért nem hívtuk össze az értekezletet, mert olyan gyorsan jöttek a munkák, hogy a problémák ráncigáltak magukkal bennünket. Most már elértük, hogy a Szakosztálynak mi is tudunk leckét feladni. Mi pedig elvi támogatást kapunk a munkánkhoz." 74