Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)
II. - 1. Az alakuló ülés utáni első hónapok - A) A tudósok és kutatók anyagi helyzetének javítása
let alapján, amely engedélyezte a másodállást betöltött személy számára az állás bére 50 %-ának kifizetését - felvették a másodállások után járó illetményt is. Erre a gyakorlatra „áldását adta" a Pártkollégium is - bizonyos megkötéssel. 1949. június 18-án foglalt állást a Pártkollégium annak a javaslatnak az ügyében, amely „a tudósok fizetését megállapító rendelkezések egyes részeinek módosítására" vonatkozott. 1 2 A javaslat indoklása szerint: „Egy-két tudós a besorolás következtében anyagi kárt szenvedett, mások pedig a különböző reformok következtében annyi többlet munkát kaptak, hogy ha azt külön-külön fizettük volna meg, a szokásos módon, akkor több jövedelmük volna, mint amennyit a tudós-fizetés számukra biztosít... A kutatómunka további fokozására és az értelmiség körében a tudósstátusz megteremtésével elért jó hangulat további növelésére" hivatkozva javasolták, hogy az elnökség engedélyével kiemelt tudós, ha több helyen dolgozik, mellékjövedelmet is szerezhessen. Ezt az elvet javasolták kiterjeszteni az „igen fontos és bizalmas munkákkal megbízott", nem kiemelt státuszú tudósokra is. A Pártkollégium a javaslattal egyetértett. A technikai lebonyolítás problémáit még tovább növelte az az intézkedés, amely megszüntette 1950. január l-jével a Központi Illetményhivatalt. A kormányzat az Illetményhivatalon keresztül biztosította a minisztériumoknál az illetménykiegészítés összegét, amit a minisztériumok folyósítottak az egyetemi oktatóknak. Az Illetményhivatal megszűntével az illetmények számfejtése is a minisztériumhoz került. Egy 1950 tavaszán készült előterjesztés szerint „általában az egész rendszer a minisztériumokra való széttagoltság miatt teljesen áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen volt". 1 3 A rendszer hibáinak kijavítása, új alapokra való helyezése az átszervezett Akadémiára várt, mint ahogy az Akadémiához került annak a közel 600 főnek az ügye is, akik sehonnan sem kaptak fizetést, csak tudományos illetménykiegészítést. „Ez tulajdonképpen burkolt létszámemelés" volt - ismerte el a fentebb idézett irat szerzője. Nem sikerült rendezni 1949 márciusában a kiváló nyugdíjas tudósok és a kiváló tudósok özvegyei nyugdíjemelését. Erre csak később került sor. A Pártkollégium erre a kérdésre június 18-i ülésén tért vissza. A Titkárság azt javasolta, hogy az MTT elnöksége határozata alapján „legyen lehetséges kiváló munkát végző vagy végzett és demokratikus magatartású nyugdíjas tudós nyugdíjának felemelésére." Ezek számát 50-60-ra becsülték. Ugyancsak kezdeményezték „néhány kiváló tudós elaggott vagy sokgyermekes özvegye" nyugdíjának a felemelését. Számukat 25-30 főben valószínűsítették. A Pártkollégium a javaslattal egyetértett, de nem helyeselte előzetes keretszámok kialakítását. 1 4 A Titkárság által összegyűjtött javaslatot az MTT elnöksége július 23-án tárgyalta. Állásfoglalása szerint a felemelt nyugdíj összegét úgy kell megállapítani, hogy a tudósokat be kell sorolni abba a kategóriába, amelybe kerülnének, ha aktívak volnának és a nyugdíj megállapítására vonatkozó érvényes jogszabályok alapján ebből az összegből kiindulva kell megállapítani a nyugdíj összegét. Az elnökség az előterjesztett konkrét személyi javaslat átdolgozására utasította a Titkárságot azzal, hogy jelentősen csökkentendő a létszám: „Ebbe a keretbe a munkaképtelen kiváló tudósok és egyéb különlegesebb indokolt esetben neves tudósok özvegyei veendők bele." 1 5 A döntés a szeptember 16-án tartott pártkollégiumi ülésen született meg, ahol 19 tudósnak és 7 özvegynek javasoltak kiemelt nyugdíjat, amiről azután a Népgazdasági Tanács döntött, amit októberben a Minisztertanács hagyott jóvá. 1 6 A kiemelt tudósok illetményének 65 %-át kapta a nyugdíjas tudós, az özvegy ennek a nyugdíjnak az 50 %-át. A legmagasabb nyugdíj összege 2500 Ft, a legalacsonyabb özvegyi nyugdíj 850 Ft volt. A tudósok közlekedés feltételeinek javítására a kormány 10 Tátra gépkocsit bocsátott a tudósok rendelkezésére, illetve lehetővé tette a taxicsekk használatát. 73