Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

II. - 1. Az alakuló ülés utáni első hónapok - A) A tudósok és kutatók anyagi helyzetének javítása

Az előre meghatározott keretszámot (60+200) nem töltötték ki. A 111 (17+94) üres helyet valószínű a későbbiek folyamán kívánták felhasználni. Erre volt is példa. Az MTT Elnöksége július 23-i ülésén úgy döntött, hogy Bognár Gézát, a Postakísérleti Állomás mérnökét felveszi a kiemelt tudósok 3000 forintos csoportjába. Ugyanezen az ülésen Egerváry Jenő egyetemi tanárt a 3000 forintos csoportból átsorolták a 3850 forintos csoportba.

9 A 149 szakember kiemelése hosszú időre meghatározta a tudományos élet hivatalos vezető csoportja összetételét. Közülük 66-an már a besoroláskor az Akadémia tagjai voltak, közülük még 19-en lettek akadémikusok 1949 őszén az Akadémia átszervezésekor. További 20-at a következő másfél évtizedben választottak az Akadémia tagjává. Közülük került ki az Akadémia három elnöke (Rusznyák István, Erdey-Grúz Tibor, Szentágothai János), három főtitkára (Alexits György, Erdey-Grúz Tibor, Bognár Rezső). Az alelnökök többségét is évtizedeken keresztül ebből a körből választották. (Gombás Pál, Ligeti Lajos, Fogarasi Béla, Novobátzky Károly, Manninger Rezső, Straub F. Brúnó, Somos András.) A II. kategóriába sorolt egyetemi oktatók fizetéskiegészítésénél is „megtakarítottak" bizonyos kereteket, sőt a végrehajtás során egy 5. fokozatot is felállítottak. Ide sorolták be azokat, akik nem kaptak illetménykiegészítést vagy az nem haladta meg a havi 500 forintot. A Központi Illetményhivatal jelentése szerint az 1. fokozatba 110 főt, a 2. fokozatba 243 főt, a 3. fokozatba 569 főt, a 4. fokozatba 799 főt, az 5. fokozatba 1268 főt soroltak. Összesen 2987 főt érintett az intézkedés.

1

0 A tervezett - hozzávetőleges keretszám 3650 fő volt. Míg az I. kategóriába tartozók, a kiemelt tudósok ügyében az MDP Tudományos Kollégiuma döntött, addig a II. kategóriába tartozó egyetemi oktatók esetében a besorolást a minisztériumok végezték el, amit az MTT hagyott jóvá. A VKM területén pl. az orvosi karokon ez a besorolás úgy történt, hogy a kar dékánja, a helyi pártszervezet titkára vagy káderese, a szakszervezet képviselője véleményének kikérése, a besorolandó meghallgatása után a kiküldött miniszteri biztos alakította ki a javaslatot az új fizetésre, illetve az illetménykiegészítés mértékére. A miniszteri biztosok irányszámokat is kaptak a besoroláshoz. A megadott szempont szerint „az arányok akkor lesznek a legegészségesebbek, ha a megvizsgált besorolandók közül mintegy 20-22 % besorolása változatlan marad."

1

1 A kiemelt tudósok esetében az új fizetés viszonylag jelentős jövedelem emelkedést jelentett. Az egyetemi oktatók esetében ez már nem volt ilyen egyértelmű. A közel 3000 érintettből több mint 1200 fő semmilyen illetménykiegészítést vagy legfeljebb 500 Ft-ot kapott (átlagban 302 Ft-ot). A fizetés az illetménykiegészítéssel együtt a rendszeres jövedelem felső határát alkotta. Ha pl. év közben egy fizetéses gyakornokot tanársegéddé léptettek elő, fizetése nem emelkedett, mert amennyivel többet kapott mint tanársegéd, annyival csökkentették az illetménykiegészítését. Ez a mechanizmus is mutatja, hogy az intézkedés elsősorban az azonnali kedvező politikai hatást igyekezett elérni, hosszabb távon ez a módszer nem hatott ösztönzőleg. Még a kiemelt tudósok esetében is előfordultak adminisztratív hibák - pl. nem állították le eredeti illetményüket, mert a kiemelt fizetést kiegészítésként kezelték. Jóllehet a kiemelt tudósok fizetését az MTT Titkársága „gondozta", és azt egy összegben a minisztertanács elnökének hivatala utalta ki. Végig nem gondolt döntések rövid időn belül káoszt teremtettek a lebonyolításban. A kiemelt tudósok illetményébe, annak meghatározásakor beolvasztották a másodállás bérét is. Akik kiemelt fizetésük megállapítása után létesítettek másodállást - egy április l-jétől hatályba lépett minisztertanácsi rende72