Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

I. - 4. A Pártkollégium - A) A Pártkollégium megalakulása

4. A PARTKOLLEGIUM A. A Pártkollégium megalakulása Az ügyrendet, az MTT szervezetét tárgyaló fejezetből is kitűnt, hogy az MTT legfontosabb irányító szerve a Pártkollégium volt. Az 1948-tól formálódó, a proletárdiktatúra elméletén alapuló, új politikai rendszerben biztosítani akarták, a szovjet tapasztalatokat szem előtt tartva, a párt vezető szerepét, a folyamatos pártirányítást a politikát érintő minden területen. A Tudományos Tanács létrehozásában, programjának meghatározásában döntő szerepetjátszott az MDP Kultúrpolitikai Osztálya keretében működő Tudományos Bizottság. 1949 januárjában már megfogalmazódott az a vélemény, hogy ebben a formában, ebben az összetételben ez a Bizottság nem tudja betölteni feladatkörét, „a határozott és szakszerű pártirányítást". Az iratok között található egy aláírás nélküli feljegyzés 1949. január 26-i dátummal,

1 amely többek között a helyzet jellemzése után javaslatot tesz a Bizottság átalakítására. A helyzetet így jellemezte: „A Tudományos Tanács működésének súlypontja a műszaki téren kell, hogy legyen. Ezzel szemben a tudományos bizottságban Zentai (Béla) elvtárson kívül, aki viszont a Tudományos Tanácshoz tartozik, egyedül Hevesi (Gyula) elvtárs tekinthető műszaki embernek. Ő kémikus, a súlypont viszont a nehéziparon van. Továbbá: a Tudományos Bizottság elnöke és ugyanakkor a Tudományos Tanács ügyvezető titkára egy személyben Alexits elvtárs. Továbbá: a Tudományos Tanács Titkársága ügyeit a Tanács elnökével, Gerő elvtárssal, gyakran megbeszéli és ezek után hozza a Tudományos Bizottság elé elbírálás végett." A javaslat lényege az volt, hogy erősítsék meg a Tudományos Bizottságot „egy-két vezető ipari elvtárs"-sal, a vezetést vegye át Gerő Ernő. Nevezzék „Tudománypolitikai Bizottságnak". „Ez a bizottság csak fontos elvi és egyes különösen fontos gyakorlati kérdésekkel foglalkozzon, kisebb jelentőségű ügyekkel és a gyakorlat állandó problémáival a Tudományos Tanács Titkársága körül létesített széles körű szakmai aktívák foglalkozzanak, melyekben a titkári funkciót a Tudományos Tanács szakosztály titkárai és referensei lássák el. E megoldással biztosítanók a Tudományos Tanács tudománypolitikai és tudományszervezési vezető szerepét." Erdős Tamás is megerősíti ezt a helyzetképet egy 1949 októberében a Tanács és a Titkárság munkájáról írt - már többször idézett - elemzésében: „A Titkárság működésének első hónapjaiban bizonytalan volt a pártszerű kapcsolat kérdése. A Titkárságot a Kultúrpolitikai Osztály (Kállai elvtárs) keretében működő Tudományos Bizottság (titkára Erdős elvtárs) kellett volna, hogy irányítsa. Az első ülések (1949 január) után világossá vált, hogy ezt a funkcióját összetételénél fogva elvégezni nem tudja. Ennek ellenére hónapokig tartott, míg a Tudományos Bizottság megszűnt és a Pártkollégium megkezdte működését."" 58