Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

I. - 4. A Pártkollégium - B) A Pártkollégium feladatköre és háromhónapos munkaterve

A Politikai Bizottság végül is a szervezeti megoldást egy speciális pártszerv, a Pártkollégium létrehozásában találta meg. A Pártkollégium az MDP tudománypolitikájának formálója és végrehajtója lett. A Tudományos Bizottságtól eltérően működése az MTTre, a tudománypolitikára korlátozódott és a személyi kérdésektől eltekintve nem foglalkozott a felsőoktatás átalakításával. A felsőoktatás operatív pártirányítását 1949 nyarától az MDP Oktatási Osztálya látta el. A Pártkollégium felállításáig is működött - alkalom szerűen - egy grémium, amelynek tagjai a későbbi Pártkollégium gerincét alkották. (Gerő Ernő, Révai József, Lukács György, Alexits György.)

3 Olyan feljegyzés is fennmaradt, amely a „Tudományos Kollégium" március 18-i határozatáról szól. (Ez az irat a kiemelt tudósok fizetése ügyében hozott döntést rögzítette.)

4 A Pártkollégium személyi összetételét a PB a következőképpen állapította meg: elnök: Gerő Ernő, tagjai: Alexits György, Révai József, Kossá István, Hevesi Gyula, Lukács György.

5 A Pártkollégium tagjai közül nem volt tagja a Tudományos Tanácsnak Révai József, az MDP PB-jének, Titkárságának tagja, akinek az MDP-n belül a felügyelete alá tartozott az oktatás, a kultúra és a propaganda. 1949 júliusától népművelési miniszter; a másik „külső", Kossá István iparügyi miniszter, aki 1949 júliusától pénzügyminiszter lett. A Pártkollégium személyi összetétele jól tükrözte a párt és állami vezetés összefonódását. Vezetőjén keresztül, aki az állami szerv vezetője is volt, közvetlenül kapcsolódott a legfelsőbb pártvezetéshez. Gyakorlatilag Gerő döntötte el, hogy a Tanács ügyei közül, melyeket terjeszt felsőbb pártfórum elé (PB, Titkárság), melyekben dönt maga. B. A Pártkollégium feladatköre és három hónapos munkaterve Az 1949. április 12-én Gerő Ernő által adott „eligazító tanácsok" között szerepelt a Pártkollégium működtetésével összefüggő „tanácsa", utasítása is. Erdős Tamás ezt így rögzítette: „A Pártkollégium 1-2 hetenként ülne össze. Elkészítendő a 3 hónapos munkaterv. Az ülések ne legyenek túlzsúfoltak, egy ülésen 2-3 nagy kérdésnél több ne vetődjön fel. Ezenkívül természetesen a folyó ügyek. Elkészítendő a kollégium munkarendje: Mikor, hány órakor legyenek az ülések, milyen formában kell az anyagot előkészíteni, ki készítse elő... Az előkészítés lehetőleg írásban történjék." Kisebb ügyeket „röpszavazás" útján (ülésen kívül, körözvény formájában) is el lehet intézni.

6 Az eligazítást követően Erdős Tamás kísérletet tett a Pártkollégium feladatkörének és ügyrendjének megfogalmazására.

7 E szerint: „A Pártkollégium feladata a Tudományos Tanács elvi irányítása, döntés a főbb gyakorlati kérdésekben." Tagjait, „a Párt Titkársága jelöli ki". Ülései általában két hetenként tartandók, „sürgős és kisebb ügyek röpszavazás útján intézendők el". A javaslat szerint a Kollégium üléseit a főtitkár hívja össze, napirendjét ő alakítja ki az elnökkel való tárgyalás alapján. Három nappal az ülés előtt a tagok megkapják az ülés anyagát. A tervezet szerint: „A Pártkollégium irányítja és ellenőrzi a tudományos tervet, ennek megfelelően az ülések magvát a Tanács egyes szakosztályi üléseinek előkészítése, majd megtárgyalása képezi. Tehát a Titkárság minden kollégiumi ülésre elkészíti a soron következő szakosztályi ülés napirendjét. A szakosztályi ülést a Kollégiumon hozott döntések alapján készítik elő. A lezajlott szakosztályi ülésekről beszámolót és kiértékelést a következő kollégiumi ülés elé terjesztik." Ez a 59