Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

I. - 3. A Magyar Tudományos Tanács szervezete és működési mechanizmusa - E) Változások az ügyrend elfogadása után - A minisztériumokkal való kapcsolat

alközpontok szintén tudományos terv szerint dolgoznak, melyet a Tanács hagy jóvá".

32 Példaként az 1949 februárjában létrehozott Mezőgazdasági Tudományos Központ szervezetét és működési elveit foglalta össze. A Mezőgazdasági Tudományos Központ (MTK) feladata „a mező- és erdőgazdasági tudományos kutatás tervszerűségének biztosítása, valamint a tudományos kutatómunka lehetőségének fokozása. Az MTK a Tanács elvi irányítása és az FM szervezeti és szolgálati szempontból értelmezett felügyelete mellett működik." Az MTK élén elnök áll, akinek helyettese a főtitkár. Négy osztályra tagozódik: „tudományos, szervezési, gazdasági és dokumentációs osztály." Ezt a modellt nem sikerült általánosan bevezetni. Másképpen szabályozták az Iparügyi Minisztérium alá tartozó kutató szervezetek irányítását, másképpen történt a VKM alá tartozó kutatások irányítása is. Az ipari kutatás szervezetét és irányítását az 1949. április 8-án megjelent 3600/1949. (86) sz. kormányrendelet

3

3 szabályozta. Ez a rendelet kimondta, hogy a meglévő, illetve létrehozandó kutatási szervek (intézetek, központi kutatólaboratóriumok, kutatási bizottságok) „a megfelelő iparág területén összefogják, irányítják és ellenőrzik azokat a kutatásokat, melyeknek jelentősége vagy jellege általános, vagy az iparág egészét érinti. A rendelet szabályozta a kutatási szervek irányításában az Iparügyi Minisztérium és az MTT viszonyát: „Az ipari kutatás szervei az iparügyi miniszter fő felügyelete alatt állnak." A rendelet széles körű beleszólást biztosított az MTT számára az ipari kutatásokba. Az iparügyi miniszter csak az MTT-vel egyetértésben alakíthatta át, szüntethette meg, vagy létesíthetett új kutatási szerveket, az intézetek, laboratóriumok igazgatóit a miniszter csak az MTT egyetértésével nevezhette ki. Ugyancsak az MTT egyetértésére volt szükség a kutatási bizottságok tagjainak kijelöléséhez, a bizottságok titkárai megbízásához, az intézeti tanácsok jóváhagyásához. A rendelet szabályozta a kutatási tervek felépítését és a tervezés menetét. A kutatási tervnek tartalmaznia kellett tematikai tervet, munkaerő tervet, anyagtervet, beruházási tervet, pénzügyi tervet. A tervezés menetét pedig a következőképpen szabályozta: „Az ipari kutatási szervek részletterveiket az iparügyi miniszternek nyújtsák be, aki azokból egy-egy eredeti példányt megjegyzéseivel ellátva az MTT-hez továbbít. Az iparügyi miniszter a részletterveket az országos tudományos terv előirányzatának, a tervek összhangbahozatalának és egyéb szempontoknak figyelembevételével felülvizsgálja és elkészíti az ipari összesített éves kutatási tervét. Az összesített egy évre szóló kutatási tervet az MTT hagyja jóvá. A jóváhagyott terv végrehajtásáért az iparügyi miniszter felelős." A kutatási szerveknek negyedévenként beszámolót kellett készíteniük és a beszámoló egy példányát az iparügyi miniszterhez, egy példányát az MTT-hez kellett benyújtaniok. E bürokratikus tervezési rendszer használhatatlansága 1950-től vált egyre inkább nyilvánvalóvá. Az Iparügyi Minisztériumon belül a kutatási szervek tevékenységét az Ipartanulmányi Osztály fogta össze. Megváltozott a helyzet az Iparügyi Minisztérium ketté osztása után. 1949 júniusában az országgyűlés új minisztériumokat hozott létre, többek között az Iparügyi Minisztériumból a Nehézipari Minisztériumot és a Könnyűipari Minisztériumot. A kutatásirányítás eddigi rendszere is megváltozott az ipari kutatóintézetek vonatkozásában. Az Ipartanulmányi Osztály megszűnt, az intézeteket és laboratóriumokat egyes iparigazgatóságokhoz osztották be. Ez azzal járt a párhuzamosan folyó intézeti összevonások miatt, hogy egyik-másik kutatóintézet profilja alapján kettő vagy több iparigazgatósághoz, - sőt voltak olyanok, melyek két minisztériumhoz tartoztak. Az így kialakult helyzettel július 16-i ülésén foglalkozott a Pártkollégium. Azt a megoldást 48