Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

I. - 3. A Magyar Tudományos Tanács szervezete és működési mechanizmusa - E) Változások az ügyrend elfogadása után - A minisztériumokkal való kapcsolat

javasolták, hogy az egy minisztérium hatáskörébe tartozó „ipari kutatóintézetek adminisztratív vezetése a Szovjetunióban kifejlett gyakorlat szerint egy a minisztérium kebelében működő üzemracionalizálási vagy üzemszervezési osztály útján, az intézetek tudományos vezetése pedig egy, a Magyar Tudományos Tanács keretében létesítendő kis számú tanács (vagy kollégium) útján történjen."

j

4 „A több minisztérium érdekkörébe tartozó mezőgazdasági ipari kutatóintézetek adminisztratív vezetésére egy közös szerv létesítendő, mely Mezőgazdasági Ipari Kutató Központ néven folytathatná tevékenységét. Az intézetek tudományos irányítása pedig egy a Magyar Tudományos Tanács keretében felállítandó kis számú tanács (vagy kollégium) útján történjen, mely tanácsban az MTT és az ipar képviselői foglalnak helyet." A Pártkollégium elvetette a Mezőgazdasági Ipari Kutató Központ felállítását. Úgy foglalt állást, az intézetek adminisztratív irányítása továbbra is a minisztériumokhoz, a tudományos irányítás pedig az MTT-hez tartozzék. Hogy melyik minisztériumhoz tartozik egy-egy intézet azt az döntse el, hogy mivel foglalkoznak az intézetben, ha vegyes profilú az intézet, akkor a hovatartozást tevékenységének súlypontja határozza meg. A minisztériumokon belül a kutatóintézetek egy miniszterhelyetteshez tartozzanak. Hogy ehhez milyen segítségre van szüksége a miniszterhelyettesnek azt a minisztérium döntse el, de külön osztály felállítása nem szükséges. Egyes intézetek elvi ügyeivel egy koordinációs szerv foglalkozzék, amely magában foglalja a legjobb tudományos erőkön kívül a megfelelő ipari szervek képviselőit is. Végül mégis egy-egy főosztályt hoztak létre az ipari minisztériumokban. A 351/18/1949. N. T. sz. rendelet intézkedett a műszaki fejlesztési főosztályok létesítéséről. E határozat mellékletében körvonalazták a főosztályok hatáskörét. A b) pont szerint a főosztály feladata: „A kutatóintézetek munkájának beillesztése az ipar műszaki fejlesztésének tervébe. Együttműködés a Tudományos Tanáccsal és a tudományos egyesületekkel. A tudományos vizsgálatra szoruló ipari kérdések kitűzése." Nehezen alakult ki az együttműködés formája a VKM-mel. Az egyértelmű szabályozás igényét tükrözte az a kezdeményezés, amely a minisztérium vezetése részéről fogalmazódott meg. A javaslatot

3

6 1949. június 18-án tárgyalták meg. A minisztérium állásfoglalásában rögzítette, hogy „a VKM alá tartozó intézetek feletti intézkedési jog, a tudományos kérdések kivételével, a VKM-et illeti meg. A tudományos irányítás az MTT feladata, de az intézkedéseket nem közvetlenül az intézetekhez kell címezni, hanem a VKM megfelelő szerveihez." A VKM azt is szükségesnek tartotta, hogy a tudományos céltámogatások felhasználásáról a minisztérium döntsön, amiről tájékoztatja az MTT. Azt javasolta, hogy a Tanács is adjon saját céltámogatási keretének felhasználásáról a VKM-nek tájékoztatást „nehogy párhuzamos kiutalások történjenek". A VKM azt is javasolta, hogy „a két intézmény tervei a kölcsönös egyeztetés után, csak kölcsönös szignálással legyenek a Tervhivatal elé terjeszthetők". A „közös káderek"-re vonatkozóan is a közös döntés meghozatalát szorgalmazták. A VKM próbálta megvédeni hatáskörét, elfogadta az egyeztetés, a kölcsönös tájékoztatás szükségességét, de a kutatásra fordítható pénzügyi keretei felhasználásánál fenn akarta tartani magának a döntést. Az MTT vezetői méltatlankodva utasították el a VKM javaslatait, legalább is erre lehet következtetni a Pártkollégium állásfoglalásából. „A Kollégium helyteleníti, hogy az MTT bármilyen megkötöttséget vállaljon a VKM-mel kapcsolatban. így, hogy csak a VKM-men keresztül utasíthatja az intézeteket, és hogy közölje a VKM-mel a 199-es rovat (céltámogatás) felhasználását, és hogy a terv és káderügyek csak kölcsönös szignálással legyenek keresztülvihetők. Ellenben helyesli a 49