Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)
II. - 8. A Magyar Tudományos Akadémia átszervezése - A) Változás a Magyar Dolgozók Pártja tudománypolitikájában
(Géza), Somos (András), Komondy (Zoltán), Gillemot (László), Major (Máté), Hevesi (Gyula), Esztó (Péter). 5. Minél szélesebbre kell kiterjeszteni az Akadémia Igazgató Tanácsának a hatáskörét, „gondoskodni kellene az új szakosztályok elnöki és titkári megválasztásánál arról, hogy azok erősen kézbentartható egyének legyenek". 6. Az osztályok határozathozó szervei az osztályvezetőségek lennének. Az ötéves terv gondozására a Főtitkárság mellett akadémikusokból álló tervbizottság alakulna. 7. Az Akadémia irányítását „ugyanaz a Pártkollégium intézné, amely jelenleg az MTT-t irányítja". 8. Az MTT Titkárságából megalakulna az Akadémia Főtitkársága. 9. Az Akadémia alapszabálya szerint kizárná a disszidenseket és a börtönben lévőket. A „szervezeti lépések" - még a kifejezések használatában is - magukon viselik az „összeolvasztására való törekvés nyomait. A felvázolt osztályszerkezet az MTT felépítésének, illetve tervezett átalakításának felelt meg. A későbbi változatokban egy ideig 1 társadalomtudományi osztály szerepelt, mikor már újra megjelent az Irodalom- és Nyelvtudományok Osztálya, akkor is az első helyet a Társadalom-Történeti Tudományok Osztálya foglalta el. Csak az új alapszabályokban alakult ki a végleges sorrend, amely megfelelt az Akadémia hagyományos osztály beosztásának. Itt még „akadémikus" elnevezés szerepelt a „kimaradottak" címeként, a későbbi változatokban „címzetes tag"gal találkozunk és csak az alapszabályban jelent meg a „tanácskozó tag" elnevezés. A felsorolt 11 beválasztandó MTT tag közül hármat 1949 őszén nem javasoltak és nem választottak be az Akadémiába (Mérei, Komondy, Esztó). Az előterjesztés Igazgató Tanácsot említett, a későbbi változatokban jelent meg az Akadémia vezető testületének új neve, az elnökség. Az átszervezés várható eredményeit a jelentés így összegezte: „Az Akadémiának ilyen átszervezése a közvélemény számára nem jelentene erőszakot, mégis el lehetne érni azt, hogy az Akadémia a Szovjet Akadémiának megfelelő funkciókat a mi viszonyaink keretei közt ellássa. Ezzel a Párt tudományos politikájának nemzetközi legalizált formát adnánk és egyszersmind azt is elérnénk, hogy az megújhodott tekintélyével a tudományos életet az eddiginél is erőteljesebben aktivizálja." Az előterjesztő végezetül hozzáfűzte: „Fontosnak látszik, hogy az Akadémia elnöke Gerő Ernő elvtárs legyen, akit az V. (Műszaki) Osztály tiszteleti tagnak választana meg." Javasolta, hogy a Pártkollégium bízza meg Lukács Györgyöt, Fogarasi Bélát, Rusznyák Istvánt és Alexits Györgyöt, hogy az „Akadémia vezető embereinél készítsék elő egy ilyen változás szükségességének gondolatát", továbbá küldjön ki egy bizottságot „az Akadémia szervezetének és a leendő tagok jegyzékének pontos összeállítására". A Pártkollégium a javaslatot „elvben" elfogadta azzal, hogy Július 5-ig a Titkárság vagy a Politikai Bizottság elé viendő". Részletesen ki kell dolgozni - szólt a határozat - „a Tudományos Tanácsnak az Akadémiába való beolvadásának politikáját" és ütemezését. Az átdolgozás szempontjai között a határozat kiemelte az akció olyan beállításának fontosságát, és olyan előkészítését, amire Gerő már levelében utalt (az Akadémia „maga kérné az egybeolvadást az MTT-vel"), de az előterjesztés ezt kellőképpen nem emelte ki. „Mindenki előtt világos legyen, hogy ez részünkről nem visszavonulás, hanem politikai győzelem. A kezdeményezésnek az Akadémiából kell kiindulnia. Az Akadémia tagjainak nyilvánosan alá kell húzniok, hogy megértették és nagyra értékelik a Tudományos Tanács által kezdeményezett új munkamódszereket és a Tudományos Tanács eddig végzett munkáját. Nyilatkozniok kell, hogy ezeket az elveket kívánják az új Akadémia 184