Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

II. - 3. Az egységes kutatóintézeti hálózat kialakításának kezdete - C) Tudományos intézetek kijelölése

fogalmát ebben a kérdésben. Meg vagyok arról győződve, hogyha ezt felvetették és hangsúlyozták, akkor az emberek 92-98 %-a végül pontosan azt fogja követni, amit megszabnak irányzatnak. Én azt hiszem, hogy az ilyen aggodalom alaptalan. Ez rendkívül gyorsan meg fog változni. Sokkal fontosabb ennél, hogy szakszerűség szempontjából merült-e fel valaki ellen panasz. Ha valaki helytálló, jó, hasznos dolgot csinál, azt hiszem jó itt, jó ott is." Straub F. Brúnó megjegyezte, nem minden ember annyira opportunista, mint ahogyan Petényi hiszi. Havas: „Ne hidd, hogy aki kozmopolita, az nem fogja ugyanazt csinálni. Ugyanazok a hibák kimutathatók lesznek, ha csak alkalmazkodik és nem képezi magát. Az opportunizmus mindig elárulja magát." Straub: „Épp ez a lényeg, hogy munkásságukon látszik, hogy nem alapvető tudományos munka, hanem a nyugati irodalmat olvassák és mindenben abból indulnak ki. Utána csinálják a kísérleteket, és munkájuk kizárólag ezen alapszik és nem tudományos munka." Sántha: „Ez független a kozmopolitizmustól." Csákány: „Most még a kozmopolitizmust kizáró okként megjelölni hiba lenne, ha a többinél nem említjük meg, mert ugyanez a munkamódszer a többeknél is megvan." Az I. sz. Gyermekklinikát nem minősítették tudományos intézetté. Az élettani intézetek minősítési vitájában is elhangzott az egyikkel kapcsolatban a kozmopolitizmus vádja. Végül a három élettani intézet közül egyiket sem jelölték ki, de minősítésüket függőben hagyták. Ez után került sor az idegklinikákra. Ekkor Sántha Kálmán a következőket mondta: „Tíz év óta a budapesti idegklinika dezintegrációs állapotban van. A pécsi idegklinikához én szerintem semmiféle kérdés nem férhetne, mert Környei egészen elsőrendű ember és kitűnő munkaszervező is, akit, mint szervezőt feltétlenül magam elé helyezek. A magam klinikáját illetően ugyanaz a probléma áll, mint Gegesi Kiss klinikájával egyik oldalról. Ha ideológiai szempontokat beleveszek, én javíthatatlan kozmopolita vagyok. Én nem fogok megváltozni. Azt hiszem, rendesen dolgozom. Az az objektív álláspontom, hogy szakmámban csak Környei az, akivel összehasonlításba kerülhetek. Értékemmel tisztában vagyok. Ideológiai vonalon nem fogok tudni olyan mértékben alkalmazkodni, amit az eddigiekből látok, hogy elvárnak a kutatóintézetek vezetőjétől. Ha ez döntő szempont, ha nem most, hanem egy év múlva, ami egy év múlva esedékes, azt ma meg kell szívlelni. Én nem szenvedek ellenzékieskedésben. A szólásszabadsághoz ezen a vonalon is ragaszkodom, sőt kötelezőnek tartom magamra nézve, nem vagyok azon az állásponton, mint Petényi tagtárs, hogy az emberek 95 %-a megváltozik opportunizmusból. Én biztos vagyok, hogy én ugyanígy fogok gondolkodni, mert ez 15 éves korom óta kifejlődött világnézet. Engem nem vallási kérdések befolyásolnak, mert én materialista vagyok, természettudományi materialista, de az ideológia nemcsak ebből tevődik össze. Ebben a dologban úgy érzem, hogy színt kell valljak és, ha többet várnak el tőlem, mint az én szakmabeli munkám, akkor előre kénytelen vagyok bejelenteni, hogy nem fogok tudni annak megfelelni. Farizeuskodásra nem vagyok képes. Ha ezek sine qua non-t jelentenek, akkor én ezt kénytelen vagyok a T. T. tudomására hozni." A jegyzőkönyv által rögzített hozzászólások jól tükrözik azt a döbbenetet, „a most mit tegyünk" zavarát, amit Sántha nyílt, határozott beszéde kiváltott. Egyesek a kozmopolitizmus értelmezését tartották szükségesnek, mások azt javasolták, hogy ezt külön megbeszélés keretében kell tisztázni, és most vegyék fel a debreceni idegklinikát a tudomá134