Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)
II. - 3. Az egységes kutatóintézeti hálózat kialakításának kezdete - C) Tudományos intézetek kijelölése
nyos intézetek listájára. Voltak, akik ezzel nem értettek egyet és azt javasolták, hogy addig ebben ne döntsenek, amíg a külön beszélgetés meg nem történik Sánthával. Végül úgy döntöttek, hogy valamennyi idegklinika ügyét függőben tartják. Egyébként a „Sántha-ügy" ezzel nem zárult le. Madár János jelentette Alexitsnek, majd ismételten sürgette a Sánthával való beszélgetést és a döntést. 5 9 Végül Alexits előterjesztette szeptember 10-én az ügyet Gerő Ernőnek. 6 0 Gerő reagálása nem ismeretes. Arra sincs adat, hogy beszéltek-e Sántha Kálmánnal. Sántha október 4-én kelt levelében lemondott a Tudományos Tanács tagságáról, és kiemelt fizetéséről. „Lemondásom indító oka az - írta levelében -, hogy ennek a bizalomnak nem tudok többé megfelelni és alapvető ideológiai ellentétek miatt a harmonikus együttműködést nem tudom remélni. Tudományos és kultúrpolitikánk irányát olyannak látom, amellyel nem tudok azonosulni." 6 1 Ezt a levelet nem követte közvetlenül Sántha elleni fellépés. Az ügyet sem a Pártkollégium, sem az MTT elnöksége nem tárgyalta. A későbbi következményeket, Sántha Kálmán „vesszőfutását", az egyetemről való eltávolítását, az Akadémiából való kizárását konstruált vádak alapján felesége, dr. Majerszky Klára, aki adjunktusként dolgozott mellette, írta meg könyvében. 6 2 Az aktíva a VKM felügyelete alá tartozó egyetemi intézetek közül 17-et javasolt tudományos intézetnek kijelölni, a Népjóléti Minisztérium felügyelete alá tartozó intézmények közül négyet. Több intézet ügye függőben maradt. A Műszaki Szakosztály szeptember 9-én tárgyalta az intézetek minősítését. A jegyzőkönyv szerint ez a Szakosztály már más munkamódszert alkalmazott. Itt is a szakosztály titkárság állította össze az intézetek listáját, de egyenként csak azokról tárgyaltak, amelyeket a szakosztály titkárság nem javasolt tudományos intézetnek. Elhangzott olyan vélemény, hogy a most felállított kutatóintézeteket ebből a szempontból szükségtelen megvizsgálni, ha ezek közül valamelyiknek a szakmai teljesítménye nem megfelelő, biztosítani kell a feltételeket, hogy feladatát meg tudja oldani. Azt is javasolták, hogy hívják be a szakosztály ülésre azokat az igazgatókat, ahol nem találják megfelelő színvonalúnak a tudományos munkát. Az egyetemi tanszékek minősítése az ülésen nem történt meg. 6 3 Sem politikai, sem ideológiai szempontok nem merültek fel - a jegyzőkönyvből kitűnően - e napirendi pont tárgyalása során. A Társadalomtudományi Szakosztály nem tartott szakosztály ülést. A Pártkollégium október 13-án tűzte napirendjére „a tudományos kutatóintézetekké való minősítés elvi kérdését". Az egy oldalnyi előterjesztés 6 4 a rendelet lényegét abban jelölte meg, hogy segítségével meg lehet akadályozni „a tudományos kutatás dezorganizálását", amit a szakminisztériumok „gyakran mechanikus intzkedéseikkel" idéznek elő. „Az utóbbi időben is többször előfordult, hogy a minisztériumok valamilyen okból átszervezik intézeteiket, és ezzel kirántják alólunk az ötéves tudományos tervünkben számításba vett alapot." Az előterjesztő Alexits főtitkár a következőket javasolta: ,,a) Minősítsük tudományos kutatóintézetté az összes komoly jelentőségű elméleti intézetet, valamint néhány jelentős könyvtárat és múzeumot. A gyakorlatban közvetlenül alkalmazott tudományokkal foglalkozó intézeteknél azonban csupán azokat, amelyek vizsgálatai túlnyomó részt nem állandóan felszínen lévő gyakorlati problémákkal foglalkoznak. b) A tudományos kutatóintézetté minősítendő intézmények névsorát - hacsak súlyos sürgősség nem indokolja - havonta egyszer szakonként csoportosítva a Pártkollégium elé kell terjeszteni, s a Pártkollégium döntése az irányadó." 135
