Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)
II. - 3. Az egységes kutatóintézeti hálózat kialakításának kezdete - C) Tudományos intézetek kijelölése
fizetésében módosítás iránti kérelem a Tanácshoz nyújtandó be... A kijelölt intézetek a Tanács Titkársága által kijelölt témakörökön kötelesek dolgozni és eredményeikről időnként tartoznak beszámolni." 5 6 Ha eltekintünk a szélsőségektől, a mindenbe való beleszólás vágyától, ez az összeállítás jól kifejezi az elképzelt intézetirányítás lényegét. Az elképzelés ugyan ebben a formában nem vált gyakorlattá, de a kijelölt intézetek munkájáról a „mindentudás" igénye megmaradt, sőt az éberség fokozódásával együtt erősödött. Jellemző példája ennek az a levél, amelyet Székács István az Orvosi Csoport munkatársa küldött Kellner Bélának, a Debreceni Tudományegyetem orvoskari dékánjának november 29-én. Részlet a levélből: „Kerülő úton, magán értesülésből tudtuk meg, hogy 60 nyúl az istállóban elpusztult. Fel szeretném hívni a figyelmedet arra, hogy az intézetekben folyó tudományos munkáról, minden fennakadásról a Tudományos Tanácsot azonnal informálni kell. Sajnáljuk, hogy ez Debrecenben senkinek sem jutott az eszébe, még neked sem, aki pedig kommunista vagy és ezekben a kísérletekben részt veszel... Azt hiszem, az ilyen típusú könnyelműségek azok, amelyeknél azonnal meg kell keresni az ellenség kezét." 5 7 Augusztus második felében megkezdődött a tudományos intézetek kijelölése. Az orvostudományi aktíva augusztus 26-án tárgyalta a szakosztály munkatársának, Madár Jánosnak, az orvostudományi csoport titkárának a javaslatát. Madár János bevezetőjében a feladatot a következőképpen határozta meg: „...javaslat formájában foglaljuk össze azokat az intézeteinket, amelyekre tudományos kutatásainkban elsősorban támaszkodni kívánunk. Majd egy további lépés lesz, amikor ezek közül az intézetek közül is kiválasztjuk azokat, amelyek aspiránsképzés szempontjából szóba jöhetnek. Most tágabb keretben mozgunk, beveszünk minden olyan intézetet, amelyben akarjuk, hogy komoly tudományos munka folyjék." 5 8 „Egy megközelítő tervezetet készítettem azokról az intézetekről, amelyek ezt a feladatot be tudják tölteni. Kérem, ennek alapján nézzük át a kérdést. Ugyancsak egy kimutatást készítettünk azokról az intézetekről, amelyek nem kerültek be." Az ülés elején kiosztott listák alapján sorra vették az intézeteket, állást foglaltak minősítésük ügyében, mérlegelve az intézet tudományos teljesítményét, személyi állományát. Szemben a Madár János javaslatával, úgy döntöttek, hogy szigorú mértékkel mérnek. Az intézetek szűk körét jelölik ki és majd a későbbiek folyamán lehet növelni a tudományos intézetek számát. Egyes intézeteknél szóba került a vezető politikai magatartása, sőt világnézete is, különösen azokban az esetekben, amikor az aspiránsképzésre való alkalmassága is a mérlegelés tárgyát képezte. Ezen az aktíván került szembe Sántha Kálmán az aktíva néhány tagja által képviselt hivatalos pártvonallal. Nyilatkozatának súlyát, bátorságát a közvetlen előzmények még jobban kiemelik. A tárgyalás során, amikor a budapesti I. sz. Gyermekklinika minősítésére került sor, elhangzott, hogy vezetője „mint a kozmopolita irányzat exponense, nem alkalmas". Csákány György, az Orvosegészségügyi Szakszervezet titkára a következőt mondta: '„Evvel vigyázzunk. Ez alól a hiba alól nem sokkal mentesebb Babies (Antal), akár Rusznyák (István), akár Hetényi (Géza). Aki nyugati orientációjú még ma, annál nem tudhatjuk, hogy a fordulat megtörténik-e és hogyan. Ez praeiudikálás lenne, ha azt mondanánk, hogy e miatt nem jelöljük". Madár János: „Azt mondhatjuk, hogy latba esik." Havas András, az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgatója, aki 1927-től 1949-ig a Szovjetunióban élt: „Hiba lenne, ha azt mondanánk, hogy nem tudjuk ezt előre meglátni. Ez egyébként is azon fog múlni, hogy a (Gegesi) Kiss klinika tudományos intézet-e." Petényi Géza, a Tanács tagja: „Azt hiszem kapcsoljuk ki egyelőre a kozmopolitizmus 133
