Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

II. - 3. Az egységes kutatóintézeti hálózat kialakításának kezdete - B) Intézet-alapítások, átszervezések

tartalmaztak. Érdekes változatot rögzített a Társadalomtudományi Szakosztály egyik vázlata. E szerint a Keleteurópai Tudományos Intézet átszervezésével egy olyan társada­lomtudományi intézetet kívántak kialakítani, amely a társadalomtudományok széles spektrumát ölelte volna fel. így tagintézetként tervezték a Filozófiai Intézetet, a Törté­nettudományi Intézetet, a Nyelvtudományi Intézetet, a Jogtudományi Intézetet, az Anyagi Kultúra Intézetet (archeológiai és etnográfiai osztályokkal), az Irodalomtörténeti Intézetet, a Művészettörténeti Intézetet és a Zenetörténeti Intézetet. 9 A Tanács Társadalomtudományi Szakosztályának titkársága februárban már egy má­sik tervezetet készített, amely a felállítandó társadalomtudományi intézetekről más el­képzelést rögzített. E szerint önálló intézeteket kell felállítani, és sorrendet is javasolt: elsősorban a közgazdaságtudomány, az állam és jogtudomány, a filozófia, a történettu­domány, az irodalomtörténet, a pedagógia területén szorgalmazta az intézetek megszer­vezését és csak másodsorban vette számításba, azokat a tudományágakat, amelyek „kiegészítik" ezeket. (Nyelvtudomány, etnográfia, archeológia, művészettörténet, zene­történet.) 1 0 A véglegesnek tekinthető fejlesztési koncepció a I. 2. fejezetben ismertetett dokumen­tumokban, a Magyar Tudományos Tanács 1949. évi munkatervének irányelveiben fo­galmazódott meg. B. Intézet-alapítások, átszervezések Az MTT munkatervének irányelveiben foglaltak alapján az alakuló ülést követően megkezdődtek a konkrét intézkedések új kutatóintézetek alapítására, illetve a meglévők átszervezésére. Voltak szakterületek, amelyeken röviddel az alakuló ülés után meghoz­ták az állami határozatokat, de a legtöbb területen csak az MTT Pártkollégiumának elvi döntését követően, sok esetben egyenkénti előterjesztés alapján, kialakított pártkollégi­umi állásfoglalás után került sor az állami intézkedésekre. Ezek általában kormányrende­let, illetve minisztertanácsi rendelet forrpájában jelentek meg. Április 8-án tették közzé a kormány 3600/1949. (86) sz. rendeletét 1 1 az ipari kutatá­sok megszervezéséről. E rendelet felsorolta a már meglévő és megszervezendő „ipari kutatási szerveket", intézkedett az ipari kutatási tervek elkészítésének rendjéről. A meglévő intézetek az iparügyi miniszter felügyelete alatt a következők voltak: Földtani Intézet, Geofizikai Intézet, Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet, Faanyagvizsgáló és Fagazdasági Intézet, Alumínium- és Könnyűfém Kutatóintézet. A rendelet a létesítendő szervek három típusát különböztette meg: a) intézetek, b) központi laboratóriumok, c) kutatási bizottságok. Ez utóbbiakat így határozták meg: „A kutatási bizottság az iparág kutatási területén legkiválóbb tudományos és gyakorlati szakemberekből áll. A bizottság tagjait az iparügyi miniszter az MTT-vel egyetértésben nevezi ki." A rendelet alapján létesítendő szervek: a) intézetek: Vaskutató Intézet, Szerves­Vegyipari Kutatóintézet, Szervetlen Vegyipari Kutatóintézet, Hőtechnikai Intézet, Papír­ipari Kutatóintézet, b) központi laboratóriumok: Villamosipari Központi Kutatólabora­tórium, Optikai és Finommechanikai Központi Kutatólaboratórium, Bőr- Cipő- és Szőr­meipari Központi Kutatólaboratórium, Gumiipari Központi Kutatólaboratórium, c) kuta­tási bizottságok: Gépipari Kutatási Bizottság, Szénbányászati Ipari Kutatási Bizottság, Híradástechnikai Kutatási Bizottság, Villamos Műszertechnikai Kutatási Bizottság, Gyógyszervegyészeti Kutatási Bizottság, Villamosítási Kutatási Bizottság, Textilipari 119

Next

/
Thumbnails
Contents