Kónya Sándor: »Magyar Akadémia állíttassék fel...« Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990 (A MTAK közleményei 32. Budapest, 1994)
„... Magyar Akadémia állittassék fel..." Bevezető tanulmány
ni". Az Akadémiának, mint az ország „legfelsőbb tudományos intézményének" az általános feladatát a törvény így határozta meg: „tervszerűen irányítja legfelsőbb fokon az elméleti és az alkalmazott tudományok művelését". A törvény szerint feladatai közé tartozott „az országos tudományos terv kidolgozása, az akadémiai és nem akadémiai kutatóintézetek munkájának tudományos szempontból való irányítása". A törvény az Akadémia törvényességi felügyeletét a Minisztertanácsra bízta. A törvény nem szólt sem a dialektikus materializmus terjesztésének feladatáról, sem a marxista társadalomtudományokról. Bár nem kétséges, hogy a feladatok között az a meghatározás, amely a „haladó tudományok intenzív műveléséről való gondoskodás" kifejezést használta, tulajdonképpen ezt az ideológiai követelményt takarta. Az akadémiai intézeteket a törvény csak egy fél mondatban említette és nem foglalkozott az Akadémia belső szervezetével sem. Annak meghatározását az alapszabályokra bízta, aminek jóváhagyása az államfői funkciót betöltő Elnöki Tanács hatáskörébe került. Az a körülmény, hogy az alapszabályokra bízta az Akadémia belső szervezetének, működési rendjének a meghatározását, lehetővé tette 1960-ig - az újabb törvényi szabályozásig —, hogy az Akadémia szervezetét, belső működési szabályait a mindenkori változásokhoz törvénymódosítás nélkül igazítsa. A törvény szerint az Akadémia működéséhez szükséges kiadások fedezetéről az állami költségvetésben kellett gondoskodni. Azt is előírta a törvény, hogy az Akadémia tagjai akadémiai illetményben részesüljenek. Az új, 1949-ben elfogadott alapszabály (20.) érdekes keveréke a régi alapszabálynak és az új elveknek. Szerkezete követi az előző alapszabályok szerkezetét, több fejezet címe azonos. Annál több a tartalmi eltérés. Az I. fejezet a törvényben megfogalmazott célokat rögzítette. Noha az alapszabályokat a törvény megszületése előtt az Akadémia régi szervezetében, régi tagságával fogadtatták el, az Igazgató Tanács javaslatát az összes ülés október 31-én szavazta meg, a törvényt csak később, december 15-én alkotta meg az országgyűlés. Az egyöntetűséget a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Politikai Bizottságának az a határozata biztosította, amely kimondta a Tudományos Tanács és a Tudományos Akadémia egyesítését. Az alapszabály több fejezetét áthatotta az új politikai szisztéma által hirdetett állami és pártintézményekre egyaránt érvényes szervezési elv, a demokratikus centralizmus, amelyből általában, de fontos kérdésekben mindig, a centralizmus érvényesült. Új vezető szervként létrehozták az elnökséget, amely irányította az Akadémia működését. Ennek központi irányító szerepét nemcsak az jelezte, hogy az akadémiai szervezet csúcsán jelölték meg a helyét az alapszabályokban és a közgyűlés csak az ülések között szerepelt. Bár kimondatott, hogy az Akadémia legfőbb szerve a közgyűlés, aligha szántak neki nagyobb szerepet az Akadémián, mint az állami életben a parlamentnek. A gyakorlatban az elnökség irányított. Felügyelte a tudományos osztályok munkáját, az osztályok, az osztályvezetőségek határozatai akkor váltak jogerőssé, amikor az elnökség jóváhagyta. Az osztályok negyedévenként kötelesek voltak beszámolni az elnökségnek. A közgyűlés tagválasztási határozatát az elnökség hagyta jóvá. Az elnökség hatáskörébe került a tagok kizárásának a joga, az illetékes osztály szótöbbséggel hozott javaslata alapján. Az Akadémia gazgasági ügyeinek intézése, a költségvetés osztályok közötti szétosztása szintén az elnökség hatáskörébe tartozott. Az elnökség állt az elnökből, 2 alelnökből, a főtitkárból, az osztályelnökökből és 5, a közgyűlés által választott elnökségi tagból. Elnökségi tag csak tiszteleti vagy rendes tag lehetett. Formailag az elnökségnek korlátlan hatalma volt. A politikai rendszer mechanizmusa azonban nem így működött. Szoros, folyamatos pártirányítás biztosította a politikai 26
