Kónya Sándor: »Magyar Akadémia állíttassék fel...« Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990 (A MTAK közleményei 32. Budapest, 1994)

„... Magyar Akadémia állittassék fel..." Bevezető tanulmány

hatalom érdekeinek érvényesülését az Akadémia munkájában. Ezt a gyakorlatot „örökölte" az Akadémia a Tudományos Tanácstól. A Tudományos Tanács pártirányítását Gerő Ernő, az MDP második embere által vezetett pártkollégium végezte. Ez a rendszeresen működő irányító szerv döntött minden fontos kérdésben, a döntés azután a Tudományos Tanács nevében jelent meg. Ez a gyakorlat folytatódott az Akadémia átszervezése után is az első években, az MDP Központi Vezetősége (KV) illetékes titkárának felügyelete mellett a KV megfelelő osztályának vezetője vagy helyettese irányításával. Az első években minden fontosabb elnökségi határozat mögött pártkollégiumi döntés állt. A részletekbe menő pártirányítás később fellazult, illetve esetenkéntivé vált. Ez a folyamat 1953-tól indult el. , Az összes ülés tisztségviselőket választó jogát, a nagygyűlés tagválasztási jogát az akadémiai tagok összessége alkotta közgyűlés vette át. (Szavazati joguk csak a tiszteleti és a rendes tagoknak volt.) Az összes ülés megmaradt, de funkciója leszűkült „országos érdekű tudományos kérdések tekintetében elvi állásfoglalás" kialakítására, illetve „az Akadémia tagjainak országos érdekű tudományos előadásai" megtartására. Megváltozott a nagygyűlés tartalma is. Lényegében azt az évente megismétlődő rendezvénysorozatot értették alatta, amely a közgyűlésből és az osztályülésekből állt, amelynek keretében tudományos előadások hangzottak el, de főfunkciója az elnökség, illetve az osztályvezetőségek éves munkájáról szóló beszámolóknak a megtárgyalása volt. Az új alapszabályok lényeges szervezeti változásokat vezettek be a tudományos osztályok szerkezetében is. Az osztályok számát 4-ről 6-ra emelték. Külön osztálya lett a biológia, az agrár-, a műszaki-, és az orvostudományoknak. Megszűnt az I. Osztály Széptudo mányi Alosztálya. Az osztályok irányítását a 3 —8 tagú osztályvezetőségek látták el. Míg ezek havonta üléseztek, az osztályüléseket általában negyedévenként hívták össze. Az új alapszabályok lényegesen csökkentették a tagok számát. A létszámot 131-ben határozták meg. (59 rendes, 69 levelező, és 3 tiszteleti tag). Az Akadémiának 1949 őszén 257 tagja volt. A régi tagok közül, akiket nem választottak meg újra, többségükben — 122-en — tanácskozó taggá váltak. Ez csak formális címet jelentett, a tanácskozó tagok többsége lényegében a tudományos élet perifériájára szorult. A régi tagok egy részének az Akadémiából való ily módon történt kiszorításával, új tagok behozatalával kívánta a politikai hatalom a tagságnak számára kedvező összetételét biztosítani. Az alapszabály osztályonként rögzítette a rendes és levelező tagok számát. E számoktól való eltérés az alapszabály módosítását tette szükségessé. Új vonása volt az alapszabálynak a választott funkcióból való visszahívhatóság elvének kimondása. A bizottsági rendszerre vonatkozó rész nem sokban különbözött a régi alapszabályban foglaltaktól. Részletes szabályozását az ügyrendre bízta. Valójában a kiépülő bizottsági rendszer a régi — főleg akadémikusokból álló — bizottsági rendszer és a Magyar Tudományos Tanács aktívahálózatának (főleg párttagokból álló szakmai kollektívák) az összekapcsolása volt. Több paragrafusból álló külön fejezet foglalta össze az átmeneti rendelkezéseket. Az új alapszabályt elfogadó összes ülés 3 tagú Ideiglenes Intéző Bizottságot választott az ügyek vitelére, míg az Elnöki Tanács jóvá nem hagyja az új alapszabályokat és ezt követően az összehívott közgyűlés meg nem választja most már az új alapszabályoknak megfelelő tisztségviselőket. Az Elnöki Tanács november 14-én jóváhagyta az alapszabályokat és a közgyűlés november 29-én megválasztotta az új tisztikart. 27