Kónya Sándor: »Magyar Akadémia állíttassék fel...« Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990 (A MTAK közleményei 32. Budapest, 1994)

„... Magyar Akadémia állittassék fel..." Bevezető tanulmány

követték, és az összes ülés úgy döntött, hogy kétharmados szótöbbség szükséges a ki­záráshoz. Ha ezt a kizárási javaslat nem kapja meg, akkor az Akadémia rosszallásának kifejezéséről lehet szavazni. Az előterjesztett javaslatok többségét elutasították, illetve azok nem kapták meg a kétharmados többséget. A felelősségre vonást követelők a kö­vetkező összes ülésen keresztül vitték, hogy a kizáráshoz egyszerű többség is elegendő. A kizárás szabályozása ezt követően sem került be az alapszabályokba. Nem változtak az alapszabályok Trianon után sem. Nem módosította az alapszabá­lyokat az a fontos törvényi szabályozás sem, amely az Akadémia állami támogatását rendezte. Az 1923. I. sz. te. (15.) nemcsak az államsegélyt biztosította az Akadé­miának és állami státuszt az alkalmazottainak, — ezzel is csökkentve az Akadémia kiadásait — hanem beillesztette az I. világháború után kialakuló tudománypolitikai rendszerbe, továbbá kiterjesztette a jogvédelmet az Akadémiára, mint „magasrendű közművelődési önkormányzati testre". Figyelemre méltó a miniszteri indoklásnak az a megállapítása is, amely hangsúlyozta, hogy „a Magyar Tudományos Akadémia — elté­rően a többi európai hasonló intézettől — nem állami, nem fejedelmi, hanem nemzeti alapítás". Természetszerűen stiláris módosítások, átszerkesztések kimutathatók az 1936-ban kiadott alapszabály (16.) szövegén is, de lényeges változtatásra csak 1945 után került sor. Ettől az időponttól új fejezet kezdőtött az Akadémia történetében is. Az akadémiai ügyrendek az alapszabályoknál gyakrabban változtak. Míg az alapsza­bály-módosításokat az államfővel mindig jóvá kellett hagyatni, addig az ügyrend meg­állapítása az Akadémia belső ügye volt. Azt a sajátosságot figyelhetjük meg, hogy az alapszabályokban az önkényuralom idején rögzített korlátok 1869-ig változatlanul érvényben voltak, az ügyrend, amelyik nem tartalmazta ezeket a korlátozó előírásokat, rugalmasan alkalmazkodott a műkö­dés kívánta igényekhez. Ez az 1860-as években szinte évről—évre a működés gyakor­latát segítő, kisebb, olykor technikai jellegű változásokban jutott kifejezésre. így az 1869-es, alapvetően új alapszabály mellett az ugyanabban az évben megjelentetett ügy­rend nem mutatott lényeges változást az előző évben érvényben lévő ügyrendhez ké­pest. Ha összevetjük az 1860-as ügyrendet az 1869-sel a következő fontosabb eltéréseket állapíthatjuk meg. Az 1869-es ügyrend a 3 osztály szervezetében, bizonyos tudománycsoportokat is fel­tüntetve rögzítette az egyes osztályokhoz, illetve tudománycsoportokhoz tartozó tudo­mányterületeket. Ez az ügyrend nemcsak a főtitkár feladatait sorolta fel részletesen — ezek között továbbra is megemlítve, hogy az ülések jegyzőkönyveit, beleértve az osz­tályülésekét is, felterjesztik a kormányhoz —, hanem, ugyancsak részletesen megfogal­mazta az osztálytitkárok feladatait is. Nem változott az 1860-as évek folyamán kialakult ülésrend, de 1867-től megjelent egy új munkaértekezleti forma. Az ügyrend kimondta, hogy „az osztály havonkint egy, szüksége esetén több osztály-értekezletet tart". Meghatározták az osztályértekezlet funk­cióját: „az osztályüléseket előkészíteni, az osztály benső, úgy szólván házi, nem külön­ben szakügyeit fesztelen körükben megvitatni". Részletekbe menően — több pontban — szabályozták a tagajánlás rendjét. Kisebb változás történt az állandó bizottságokról szóló fejezetben. Új bizottságként szerepelt — feladatainak leírásával — 1862-től a Nyelvtudományi Bizottság és konkré­tan meghatározták e bizottságok tartalmi jegyeit is, megemlítve, az Archaeológiai Bi­zottság kiadványait. A Bizottság forrásai megjelölésénél szerepelt az állami támogatás is ("az évenkénti országos segély"). 19

Next

/
Thumbnails
Contents