Kónya Sándor: »Magyar Akadémia állíttassék fel...« Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990 (A MTAK közleményei 32. Budapest, 1994)
„... Magyar Akadémia állittassék fel..." Bevezető tanulmány
"Az alapszabályok módosítása iránt indítványt mint az Akadémia összes ülésében, mind az Igazgató Tanács ülésében lehet tenni. Az indítványnak az illető testületben szavazattal bíró, legalább is 5 tag által aláírva kell beadatni. Az indítvány tárgyalására vegyes bizottság küldetik ki az Akadémia elnökének elnöklete alatt, mely bizottságba az Igazgató Tanács 6 tagot, az összes ülés szintén 6 tagot küld ki; ez utóbbiak sorába mindegyik osztály két —két tagot titkos szavazással választ. A bizottság a beadott indítványt tárgyalván, jelentését az összes ülés és az Igazgató Tanács elébe terjeszti. Ha az indítványt mindkét testület elfogadja vagy elveti; az ügy elintézettnek tekintetik. Ha ellenben a két testület határozatai közt eltérés mutatkozik: az eldöntés a nagygyűlés idején tartandó elegyes ülésre bizatik, oly képpen, hogy az Igazgató Tanács öszszes jelenlevő tagjai és az Akadémia többi tiszteleti és rendes tagjai egyenlő számban gyakorolják a szavazatjogot; ha egyik testületből több tag van jelen, mint a másikból közülök annyi tag kisorsolandó, hogy számuk a másik testület jelenlevő tagjaival egyenlő maradjon. Az elnök is szavaz. A végzés érvényességéhez legalább 19 szavazó jelenléte szükséges; általános többség dönt." Az alapszabály kiegészítése után, 1883-ban került sor a másodelnök választásra vonatkozó módosítás beiktatására. „A másodelnök választása úgy történik, mint az elnöké, szintén Ő felsége megerősítése alá bocsátandó. A másodelnök azonban a három év leteltével a legközelebbi három évi ciklusra újra meg nem választható." 1888-ban tért vissza az Akadémia arra a korábban már felmerült javaslatra, amely meg kívánta határozni a levelező tagok számát. A nagygyűlés azt a javaslatot fogadta el, amely összesen 156-ban állapította meg a levelező tagok maximumát az osztályok között ilyen megosztásban: I. osztály 36, II. osztály 60, és a III. osztály szintén 60 fő. 1909-ig az Akadémia rendes tagjainak egy része fizetést kapott. Az 1869-es alapszabály még így fogalmazott: „a rendes tagok, mihelyt a pénztár ereje engedi, mindnyájan, addig pedig a régibbség szerint következők az Igazgató Tanács által meghatározandó számmal, évi fizetést húznak." 1909-ben ezt megszüntették és az alapszabály szövege így módosult. „A rendes tagok, ha a pénztár ereje engedi, a régibbség szerint az Igazgató Tanács által meghatározandó számmal, évi fizetést fognak kapni." A „pénztár ereje" 1949-ig ezt nem engedte meg. Néhány kisebb módosításra még az 1909-es esztendőben került sor. A főtitkár választásáról szóló paragrafus kiegészült azzal, hogy ezentúl a főtitkárt „élethossziglan" választják. Kibővült az Igazgató Tanácsról szóló fejezet a következőképpen: „Tudományos társulatoknak segélyt, valamely osztály javaslatára és az összes ülés ajánlatára, csakis az Igazgató Tanács szavazhat meg." Az Igazgató Tanács üléseinek számát a havonkénti ülésezések helyett „legalább évi két ülésben" határozták meg. Azzal az indoklással, hogy a társulatok képviselői nem vettek részt a nagygyűléseken, törölték a meghívásukra vonatkozó részt. Felemelték az I. osztályhoz tartozó tagok számát. A tiszteleti tagokét 6-ról 8-ra, a rendes tagokét 12-ről 16-ra, a levelező tagokét 36-ról 40re, így az Akadémia összlétszáma 250 lett. (26 tiszteleti, 64 rendes, 160 levelező tag.) 1909 után, eltekintve a stiláris módosításoktól és az értelemszerű kisebb javításoktól, az alapszabályok nem változtak 1945-ig. Az Akadémia nem alakította ki azt az eljárást, amelyet akkor kellett volna követni, ha valaki méltatlanná válik a tagságra. 1919 után, amikor egyes akadémiai tagok követelésére felülvizsgálták az Akadémia tagjainak a Tanácsköztársaság idején kifejtett tevékenységét és kizárási javaslatot tettek, szabályozás híján a tagválasztás analógiáját 18
