Kónya Sándor: »Magyar Akadémia állíttassék fel...« Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990 (A MTAK közleményei 32. Budapest, 1994)

„... Magyar Akadémia állittassék fel..." Bevezető tanulmány

A fentieken túlmenően az 1854-ben előterjesztett alapszabálytervezeten sok változ­tatást vezettek keresztül. Ezeket az Igazgató Tanács tudomásul vette. Kimaradt az a pont, ami a tervezetben szerepelt, de az 183 l-es alapszabályban nem, hogy „rendes tag a levelező tagok sorából választható". Visszaállították a régi alaprajzban szereplő, de a tervezetből elhagyott pontot: „Elnök, alelnök, igazgató és tiszteleti tagoknak a nekik juttatott kitűnő méltóság és állás szolgál fáradozásaik díjául." Kiegészült a szöveg az akadémiai bizottmányokról szóló résszel. Előírták, hogy az elnök felelős az alapszabá­lyok pontos betartásáért, a pénztári számadást fokozottan ellenőrizni kell. Pontos, tel­jes jegyzőkönyv vezetést követeltek és a jegyzőkönyvnek 8 napon belüli felterjesztését a főkormányzóhoz. 1858. július 1-én fogadta a császár a báró Eötvös József vezette akadémiai küldöttsé­get. A császár megígérte, "vizsgálat alá véteti a folyamodvány egyes pontjait". Módo­sításra azonban nem került sor. Az udvar ragaszkodott az eredeti szöveghez. A császár feleslegesnek minősítette az Akadémia aggodalmát a magyar nyelv használata esetle­ges korlátozását illetően. Az Igazgató Tanács 1858. november 20-i ülésén tudomásul vette a császári döntést. A belügyminiszteri megerősítési záradékkal ellátott új alapszabályokat az Akadémia 1860 márciusában kapta meg a főkormányzóságtól. (10.) Ez az alapszabály kettős arculatával jól jellemzi a kort. Egyfelől tükrözi azt a hata­lomtól való függőséget, azt a szorosan ellenőrzött mozgásteret, amit az országot tar­tományként kezelő hatalom engedélyezett, másrészt tartalmazza azokat a változásokat az Akadémia szervezeti felépítésében, amely a szakszerűbb tevékenység kereteit bizto­sította, legalizálta a kiépülés kezdetén lévő bizottsági rendszert. Ettől kezdve az intéz­mény elnevezése is a Magyar Tudományos Akadémia. Az akadémiai elnevezést hasz­nálták már az 1830-as évek közepétől, de eddig a hivatalos elnevezés a Tudós Társaság volt. Ugyanígy általánossá vált az elnök és alelnök elnevezés. A két fajta „kisgyűlés" is hivatalos nevet kapott. Az osztályok által tartott ülés neve osztályülés, a valamennyi helybéli rendes tag számára kötelező részvétellel tartott ülés neve összes ülés lett. 1860-ban új ügyrendet (11.) is kialakított az AJcadémia. Az új ügyrend jelentős ré­szeket vett át az 1845-ös utasító határozatokból. így pl. kisebb változásokkal az osztá­lyokat és az osztályokhoz tartozó tudományterületeket, a tagok kötelességeit. De rész­letezőbbek az új ügyrendben a titoknoknak és a jegyzőnek a feladatairól szóló pontok. Az ügyrend részletesen meghatározta az osztályülések és az összes ülések rendjét. Ez a rend hosszú évtizedeken keresztül nem változott. Az ülések napja hétfő volt. A nyelv és széptudományi osztály ülését a filozófiai, a törvénytudományi és á történettu­dományi osztályok együttes ülése követte. Ezek után a következő hétfőn a matema­tikai és a természettudományi osztályok közösen tartott ülése következett, majd foly­tatódott az osztályok sorrendjében. Minden hónap utolsó osztályülése után tartották meg az összes ülést. Az osztályülések tartalmi meghatározása mellett praktikus tanácsokat, eligazításo­kat is tartalmazott az ügyrend az előadások előkészítésére, megszervezésére. Új fejezet foglalkozott az állandó bizottmányokkal. Konkrétan felsorolta a bizott­mányokat és részletezte azok teendőit. Az ügyrend ezen részei részletes tájékoztatást adnak arról, hogy hogyan működtek ezek a bizottságok, milyen szakmai tevékenységet fejtettek ki. Szabályozta az ügyrend az Értesítő új megjelenési módját. Az osztályüléseknél emlí­tett három osztálycsoport szerint jelentek meg 1860-tól az Értesítő számai. Az adományok növekvő száma tükröződött az ügyrendnek jutalommal foglalkozó részében. Egyenként felsorolta a díjakat, azok feltételeit és az elbírálás módját. 15

Next

/
Thumbnails
Contents