Kónya Sándor: »Magyar Akadémia állíttassék fel...« Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990 (A MTAK közleményei 32. Budapest, 1994)

„... Magyar Akadémia állittassék fel..." Bevezető tanulmány

2. A forradalom és a szabadságharc leverése után az ország katonai megszállás alá került, ez a körülmény az Akadémia működését is jelentős mértékben korlátozta. A császári biztos 1850 márciusában vizsgálatot rendelt el az Akadémia forradalom alatti tevékenységét illetően. A vizsgálat befejezése után az Akadémia engedélyt kapott a kisgyűlések megtartására. De nagygyűlést, Igazgató Tanácsi ülést nem tarthattak. 1850. június 10-én nyitotta meg az új másodelnök, az egyik alapító gróf Andrássy György a megválasztása utáni első kisgyűlést. Az 1852. november 26-án megjelent császári parancs elrendelte, hogy „mindennemű egylet" felállításához császári hozzájárulást kell kérni, a már működő „egyleteknek" is meg kell szerezni ezt az engedélyt. Az Akadémia kijelentette, hogy nem tartja szükségesnek az engedély megkérését, mert nem egylet, és annak idején Ferenc király engedélyezte a működését, ő általa jóváhagyott alaprajzzal és rendszabással rendelkezik. Ezt az érvelést nem fogadták el és a pesti rendőrigazgató felszólította 1853 októberében az Akadémia elnökét, hogy az 1852-ben kiadott egyleti törvényhez igazított rendszabásokat német nyelven terjesszék elő a császári engedély megszerzése érdekében. Gróf Teleki József elnök bizottságot küldött ki az alapszabályok átdolgozására, azt tanácsolva, hogy az 1845-ben megfogalmazott reformtervek közül csak azokra legyenek tekintettel, amelyek nem ellenkeznek az 183 l-es rendszabásokkal. A kisgyűlés és az Igazgató Tanács 1854 márciusában tárgyalta meg a bizottság által kidolgozott új alapszabály-tervezetet, amely lényegében nem tartalmazott újabb elemeket, mint amelyek az 1845-ös utasító határozatokban megjelentek, de újrafogalmazták az Akadémia célját. „A Magyar Tudományos Akadémia" célja a tudományok és a szépművészetek magyar nyelven művelése és terjesztése, egyszersmind a magyar nyelvnek egész gonddal csinosbítása és gazdagítása". Az 1854 tavaszán felterjesztett alapszabályok jóváhagyása sokáig késett. Az 1854-ben hozott rendelet értelmében, azok az egyesületek, amelyek működésükhöz nem rendelkeztek császári engedéllyel „országfejedelmi" (császári) biztos felügyelete alá kerültek. Ez — többek között — azt jelentette, hogy engedélyt kellett kérni a gyűlések tartására és az engedélyezett gyűlésen részt vett az országfejedelmi biztos. Az Akadémia, mivel nem rendelkezett működési engedéllyel, benyújtott alapszabályát még nem hagyták jóvá, 1854 októberétől a császári biztos felügyelete alá került. A személyes ellenőrzés az Igazgató Tanácsi ülésekre és a nagygyűlésre terjedt ki. A kisgyűléseken a császári biztos nem jelent meg. A császár 1858. február 27-én erősítette meg az alapszabályokat, amelyek május 29én kerültek az Igazgató Tanács elé. Az Igazgató Tanács nem tartotta elfogadhatónak a szabályzat több pontját és folyamodványban kérte az uralkodót a sérelmesnek tartott részek megváltoztatására. A Deák Ferenc által fogalmazott kérelem sérelmezte, hogy az 1. §-ban a tudományok magyar nyelven való mívelése helyett csak a tudományok mívelése szerepel, az elnököket nem az Igazgató Tanács választja, hanem három jelölt közül az uralkodó jelöli ki, illetőleg a tiszteleti, rendes, levelező tagokat nem a nagygyűlés választja, hanem a főkormányzó nevezi ki. Továbbá, hogy az Akadémia tagjai fizetésének megállapítása a főkormányzó hatáskörébe tartozik és az országfejedelmi biztos kötelességévé tétetik, hogy ne csak az alapszabályokkal ellentétes végzések esetén tiltakozzék, hanem akkor is, ha azok szemben állóak a kormány céljaival. 14