Kónya Sándor: »Magyar Akadémia állíttassék fel...« Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990 (A MTAK közleményei 32. Budapest, 1994)

„... Magyar Akadémia állittassék fel..." Bevezető tanulmány

nyek megfogalmazásával színvonalasabbá, egységesebbé tenni a Tudós Társaság tevékenységét. (9.) Ebben a szabályzatban rögzítették először, hogy egyes osztályokhoz milyen tudományterületek tartoznak. A tudományok korabeli osztályozása tudománytörténeti szempontból is érdekes része a szabályzatnak. Részletesen meghatározták a tagválasztás feltételeit, a tagok kötelességét. Rögzítették, hogy rendes tagot csak a levelező tagok közül lehet választani. Előírták, hogy a rendes tag köteles két évenként „az illető tudomány előbbvitelére szolgáló" értekezést elkészíteni. Részletesen felsorolták a titoknoknak és segédjegyzőnek a feladatait. 1845-től kísérleti jelleggel bevezették az önálló osztályüléseket. Ezt az utasító határozatok nem mondták ki nyíltan, hanem kisgyűlésnek nevezték ezeket az összejöveteleket is, egy—egy jelzővel megkülönböztetve a hagyományos, heti — valamennyi helybéli rendes tag részvételével tartott — kisgyűléstől. Az osztályülésnek megfelelő kisgyűlésnek hol „osztályos kisgyűlés", hol „osztályi kisgyűlés" volt a neve. A heti ülések rendjét is szabályozták. Az ülésnap hétfő volt. Az osztályok meghatározott sorrendben tartották ezen a napon „kisgyűléseiket", amelyen a helybéli azon osztályhoz tartozó rendes tagoknak kötelező volt a részvétel. Két hetenként rendezték meg a hagyományos, az összes helybeli rendes tag jelenlétére számító kisgyűléseket. Ez a lényeges szevezeti változás szükségessé tette általában a gyűlések, de különösen a két fajta kisgyűlés feladatkörének újbóli meghatározását. A szabályzat 22. és 24. pontja részletesen fölsorolta, mivel foglalkozzék az egyik, s mivel a másik fajta kisgyűlés. A felsorolásból világosan kitűnik, hogy a szorosan vett szakkérdések megtárgyalása az osztályülések hatáskörébe került. Bizonyos mértékig elkülönült az osztályok adminisztrációja is a titoknoki hivataltól. Kimondták, hogy a szorosan osztályi tárgyakról „az osztály tollvivője" készíti az előterjesztéseket, a jelentéseket. A rendszabásokban közgyűlésnek nevezett nyilvános ülés e szabályzatban közülés néven szerepel. Szabályozták az új kiadványok (Akadémiai Értesítő, Régi Magyar Nyelvemlékek) tartalmát, szerkesztési, megjelentetési rendjét. A nagyjutalom odaítélésének feltételei mellett felsorolták a rendkívüli jutalmak eldöntésének módját, szempontjait. Az utasító határozatoknak ez a csokra mutatja a törekvések irányát, tükrözi a változások egy bizonyos fokát is, de érzékelteti azt is, hogy lényeges módosulások nem következtek be, továbbra sem oldódtak meg azok a problémák, amelyek fékezték az Akadémia munkáját. Az 1848-as forradalom előszele, majd a forradalom újra felszínre hozta a megoldatlan kérdéseket. 1848. március 20-án a rendkívüli kisgyűlés bizottságot küldött ki az alaprajz, a rendszabások reformjának előkészítésére. 1848 nyarán gyűjtötték össze a javaslatokat. Ezek között voltak olyanok, amelyek azt kezdeményezték, hogy a tisztségviselőket a tagok válasszák, adjon az állam anyagi támogatást az Akadémiának, legyenek nyilvánosak az előadások. Azt tervezték, hogy ősszel a nagygyűlés megvitatja és az Igazgató Tanács elé terjeszti a módosításokat. A hadi események a nagygyűlés összehívását megakadályozták. A kialakított reformjavaslatok jobb időkre vártak. De nem azok következtek. 13