Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

278 (Megszakítva a parlamenti felszólalás idézését, érdemes felhívni a figyelmet ónody Géza érvelési módszerére. Elvbaráti köre által kialakított vérvád érdekében a parlament nyilvánossága előtt jogtalan beavatkozással vádolta meg a korabeli jogviszonyok legmagasabb méltóságát betöltő Kozma Sándor főügyészt, majd szó szerint idézi — ezt maga is egyértelműen állította: »Szórul szóra idéztem a főügyész úr szavait« — azt a megnyilatkozását, amelyet Farkas Gábor eszlári bíró előtt tett. Az nyilvánvaló, hogy Farkas Gábor maga számolt be ónodynak Kozma Sándor kijelentéséről, az a Farkas Gábor, aki — mint az eddigiekből is kitűnt — tevékeny szerepet töltött be Bary mellett a vérvád történetének kikerekítésében ... Ha nem egy egész országot izgalomban tartó ügyről lenne szó, akkor Ónody eljárására a legtalálóbb kifejezés a vaudville-be illő magatartás lenne, ahogyan Kozma Farkasnak tett kijelentését kommentálta. Az Ónodytól idézett szövegből kitűnt, hogy Kozma Sándor annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Solymosi Esztert nem a zsidók ölték meg, hanem »az egészet 5-6 úr csinálta«. A következő mondatában Ónody már azt állította, hogy Solymosi Esztert - Kozma szerint 5-6 úr ölte meg (»Solymosi Eszter meggyilkolásában 5-6 úr a bűnös«) és Kozma, bár tudja kik ezek, nem árulja el, tehát maga a főügyész »hallgatásával magamagát is a bűnrészesség gyanúja alá veti«. Az akkori viszonyokra jellemző, hogy senki sem utasította vissza Kozma meggyanúsítását...) Ónody az interpellációja végén feltette a kérdést Pauler Tivadar igazságügyminiszternek, hogy »tett-e intézkedést arra nézve, hogy a közvádlói tisztelettel ily módon visszaélő ügyész, Havas Imre addig is, míg az igazságszolgáltatás rendes folyamán felelősségre vonatnék, ezen bűnper ügyészi teendőinek vezetésétől felmentessék?*

2

2 Közvetlenül ónody Géza után Csernátony Lajos mondotta el a belügyminiszter Tisza Kálmánhoz intézett interpellációját. Azt a kérdést tette fel, hogy megfelelő helynek tartja-e Nyíregyházát arra, hogy ott a vádlottak védelmének teljes szabadsága és az igazságszolgáltatás részrehajlatlan méltósága biztosítva legyen. Interpellációjának indokolásában Csernátony Lajos aggályainak adott kifejezést: »Bárki jött légyen vissza ama vidékről - mondotta -, és általában Szabolcs megyében minden elfogulatlan, józan, lelkiismeretes ember azt állította, hogy ott terrorizmusnak egy bizonyos nemét alkalmazzák mindenki ellen, aki nem veszi bebizonyított ténynek azt, hogy ott rituális gyilkosság történt volna. Ez tény. És bárkit küldjenek ki oda, küldjön ki oda a Ház bárminő elfogulatlan embert, sem egyik, sem másik irányhoz nem tartozót: azt fogja találni, hogy ott még mindig terrorizálni igyekeznek mindenkit, aki azon bizonyos áramlat dictatumát nem 22. Uo. 30.1.