Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

A két alma mater

55 önképzőkörben«. Gyöngyösy megemlíti, de már átköltve a »Brózik történet«-et is a következő formában: »Az önképzőkörben történt az is, hogy Mikszáth egy Brőzik nevű tót tanulótársának csinált dolgozatot, amit ő sajátjaként olvasott fel. Scholz tanár már ismerte Mikszáth eszejárását és ráismert Mikszáth tollára. A tót diák ijedtében mindent bevallott. A szigorú önképzőköri statutumok szerint jegyzőkönyvileg kellett volna megróni Brózikot, de a jegyzőkönyvi rovás elmaradt Scholz tanár indítványára, hogy Brőzik neve így se örökíttessék meg. Ez volt a büntetése.«

1

7 Mielőtt a selmeci iskolai évekre vonatkozó fennmaradt adatokat fognánk vallatóra, idézni szeretnénk két múltszázadi Selmecbányái iskolatörténetből. Az egyiknek szerzője Breznyik János, a líceum 1842-től működő igazgató tanára, aki Mikszáth Selmecbányái diákoskodása alatt is igazgatója volt az iskolának, sőt tanára volt írónknak is. Breznyik »A Selmecbányái ágost. hitv. evang. egyház és lyceum története« c. Selmecbányán 1889-ben megjelent művének »második és harmadik füzet. A XVII-XIX-ik századbeli események« c. kötetében több helyen megemlíti Mikszáth nevét. Az iskola híressé lett neveltjei között Czwittinger Dávidot, Ribinyi Jánost, Petőfi Sándort és Mikszáth Kálmánt.

1

8 Arról is szól, hogy a Gusztáv Adolf-féle bibliai egyesületnek 1866-ban »Mikszáth Kálmán [a] főjegyző«-je, »ki ne ismerné a kitűnő írót?«

1

9 Végül beszámol az 1826. okt. 21-én első ülésével munkáját megkezdő »a nemes magyar társaságról^ az önképzőkör jogelődjéről, amelynek az 1860-as évekbeli tevékenységéről a következőket írta: »Újra föléledt s felvidult a kör Solc Vilmos vezetése alatt, ki ugyan, mint elődje sem, nem volt magyar irod. tanár, de a felajánlott elnökséget készséggel elfogadta s lelkesedéssel vitte haláláiglan, 1861/2-1881/2 közt. Az ő idejében volt a körnek tagja Mikszáth Kálmán 1864/5 és 1865/6-ban, mint VII. s VIII. oszt tanuló a Korány című havi lapnak szerkesztésével s főjegyzőséggel is megbízatott. Ugyancsak azon évben két munkája: „Az öreg nemes" című költeménye és „Az én Gyuri bácsim" című humoreszkje, mellyel a jegyzőkönyv szerint az egész kört felvidámította, érdemesnek találtatott az Érdemkönyvbe való felvételre. Ez utóbbi elmeszüleményénél nyilatkozott előttünk Solc, ha Mikszáth így fog fejlődni, kitűnő beszélyíró válik belőle. Miért mondott le 1864/5-ben a tanév közben a főjegyzőségről, s a következőben miért szűnt meg tagja is lenni a körnek, elmondani nem tartjuk 17. I.h.31.1. 18. I.h. 462.1. 19. I.h. 456.1.