Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
A két alma mater
49 Idővel erő, Az ős magyar nép beléletrajza, Hunyadi László, Ének, Népdal, Hazám, Kálmán herceg Hellas emléke. Az egészből kiragadott keresztmetszetszerű felsorolás arra is fényt vet — amit majd Mikszáth írásainak közlése is igazol — , hogy az önképzőkör termésének legnagyobb része történelmi témájú, kisebb része ún. hazafias elmélkedés, és csak töredékük merítette tárgyát a diákok vagy közvetlen környezetük életéből. Műfaji szempontból többségük verses alkotás, kisebbik hányaduk próza, ebben is az elmélkedő, értekező próza uralkodik, elbeszélés igen kis számban található. A Kazinczy-kör megalakulásakor, 1859. őszén Mikszáth még III. osztályos kisdiákként hallgatta a gimnázium Kazinczy-ünnepségét. De két év múlva már ő is bekapcsolódott az önképzőkör munkájába. Ez szokatlan az iskolai önképzőkör gyakorlatában, mivel azonban a rimaszombati gimnázium hatosztályos középiskola volt, az általános gyakorlattól eltérően az V. és VI. osztály tanulói vettek részt a munkában. így kerülhetett az V. osztályos Mikszáth az önképzőkör tagjai közé. Eredményes működését bizonyítja, hogy a tanév végén, az 1862. május 20-án tartott Kazinczy-ünnepélyen már önképzőköri munkái „jutalmazandóknak ítéltettek." Hogy melyik írása vívta ki a bírálók elismerését, azt ma már nem tudjuk megállapítani. 6 6 Mielőtt a két Érdemkönyv Mikszáth írásait bemutatnám, néhány előzetes megjegyzést szeretnék tenni. Végigolvasva Mikszáth önképzőköri verseit az olvasóban önkénytelen felmerül a háttérben megbúvó irodalmi példaképek keresésének igénye. Hiszen — csak egy példát említek — Hunyadi alakja a reformkor költőitől Arany Jánosig irodalmi életünknek e szakaszán minduntalan felbukkan. Ezért érthető, ha izgalmassá válik, vajon kinek nyomán indulhatott el Mikszáth. De a tüzetesebb vizsgálat már sokkal bonyolultabbá teszi ezt a látszólag egyszerű és filológiailag megoldhatónak tűnő feladatot. Az önképzőkör légkörét felidéző előző részletekből kitűnt, hogy a korban uralkodó módszertani elvek alapján az önállóbb irodalmi tevékenységet a történelem nyújtotta témák megoldásában vélték célravezetőnek. Már maga ez a tény az irodalom és történelem oktatásnak szövevényes összefonódására mutat. A történelem erőteljes hatását még fokozta Baksay István bemutatott szubjektív, nagyhatású előadó módszere. Ha ezt a körülményt most már Mikszáth által említett Hu66. Várdai Béla téves adatokra építve feltevését, úgy véli, hogy Egy magyaroktól elválhatatlan szív méltányos kitörései 1860-ban című versével nyerte a jutalmat. Ez azonban téves megállapítás, mert ez a vers az 1862/63-as Érdemkönyvben található, míg Mikszáthot az 1861/62-es kötetben bejegyzett írásáért vagy írásaiért jutalmazták 1862. májusában. (Várdai Béla: I. m. 34.1.)
