Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
A két alma mater
48 professzorunk. Száraz, magas, szikár alak, gyér szakállal, szúrós szemekkel, sardonikus mosollyal az ajka körül. Mikor csengő szép tenorhangon megszólalt és Graecia fölvirágzásáról, Róma fénykora és hanyatlásáról beszélt, soha sem elégedett meg a tények fölsorolásával, hanem széles ecsettel, eleven színekkel nagy vásznat festett előttünk, életet nyertek a históriai akták betűi, az alakok plasztikailag kidomborodtak és mi közvetlen szemlélői lettünk a nagy drámáknak és kortársai a drámák hőseinek.. ." 6 3 E visszaemlékezésekhez csatoljuk Mikszáth Kálmán sorait is: „... Mert bár szerette a poézist s maga is szép versekbe szedett egy-egy neki tetsző epizódot a történelemből, mégis a legreálisabb emberek egyike volt.. " M Máshelyütt pedig: „Baksay István, aki még ma is él... [és tanártársai] ahol csak lehetett, a legártatlanabb tananyag közt is élesen gúnyolódtak a fennálló rendszer felett — pedig akkor a megyefőnöknek hosszú fülei voltak és hosszú kezei. A szókimondást és a szabadszájúságot különben a tanítványoktól is szívesen vették. Bátor, nyílt, igaz embereket akartak belőlünk nevelni... Mikor Baksay a francia befolyást magyarázta a történelemben, ilyen színes szavakra fakadt: — Ha ebben az időben a francia királyné pelyhes szoknyát visel, az egész világ olyanban járt volna.. ." 6 5 * A fentiekben bemutatottak alapján, talán nem tűnik hipotézisnek az a megállapítás, hogy a rimaszombati önképzőkör munkája Terray Károly vezetésének idején a reformkori költők hatására alakult. Az elkészített pályamunkák, részben a reformkori példák nyomán, részben Baksay István megelevenítő erejű előadásainak nyomán témájukat a történelem kiemelkedő eseményeiből merítették. A hősi múlt felidézésekor előszeretettel szólaltatták meg a történelmi múlt nagyjait. E feltételezés alátámasztására, a „szerzők" nevének elhagyásával felsorolom az 1861/62-es tanévből megmaradt Album ötven egymásután következő oldalán olvasható önképzőköri írás címét. A puszta címek is önmagukért szólnak. Tehát: Temetőben, Gömör megye, Egy harang nélküli torony, Zrínyi, Szabadság Bebek, Margit, Az ember rendeltetése, 63. Kiss József: Az öreg Baksayról. A Hét, 1894. júl. 1. 26. sz. 64. Mikszáth Kálmán: Az öreg Baksayról. A Hét, 1894. júl. 1. 26. sz. 65. Mikszáth Kálmán: Fábry János. Vasárnapi Újság, 1908. 6. sz. - Újraközölve: M. K. Hátrahagyott munkák 20. k. 156-157.1.
