Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

A két alma mater

42 retném felvéve látni";

4

8 „... Kölcsey életét Kállaytól még nem küldted meg.. ."

4

9 Másfél hónap múlva már summás ítéletét tartalmazza a Pestre küldött levél: „A' ki Kölcseyt ismerte ne olvassa ez életrajzot: egy Kölcseyt kivált baráti meleg ecset nem így rajzolhatta volna.. ."

5

0 A kiszakított mondatok arra utalnak, hogy Terray lelkesedett Kölcseyért. Szerethette költészetét. Életének minden mozzanata érdekelte. De Terray a költői hagyaték mellett — mint sok reformkori kortársa — rajongással tisztelte Kölcsey közéleti tevékenységét, politikai tetteit. Erre utal az Athenaeumban megjelent epigrammájának hangulata, de még ennél is inkább az Erdélyi Jánosnak elküldött és a tervezett zsebkönyvben nyomdafestéket soha sem látott verse. A vers méltán nem látott napvilágot. Gyenge szerzemény. Terray önkritikájára vall, hogy maga is érezte gyengeségét. A verset kísérő levélben megvallja: „Most még időm sem volt ki igazítani soraimat, mellyeket Kölcsey felett írék... soraimmal nem vagyok megelégedve." Majd egy, a reformkorra jellegzetes fordulattal a következőket írja: „Kölcsey felett csak nagy férfinak kellene írni; ó szent szellem! bocsád meg, ha méltatlanul nyitom meg e' nemzet fiai közt emlékedet!" - Ízelítőül három részlet a levélhez mellékelt Kölcsey emléke című verséből: Jövő' gondja űl szemében 'S múltnak bánata, Mint borúfedezte égnek Bús csillagzata. 'S százezer közt milliók közt Ah mi ritka szív Melly a' hon' sötét borúját Széllelűzni vív! Hon' földe őrzi most hű Fiának hamvait, Példája lelkesíti Minden barátait. 48. Rozsnyó, 1839. jan. 16. 49. Rozsnyó, 1840. jan. 22. 50. Rozsnyó, 1840. márc.3.