Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
A két alma mater
43 Szelíd tekintetével Bájlóbb mint földi lény Leszálla églakó hölgy Hajnal szürkületén. Egy jeltelen sirormon Megáll, körültekint; Két koszorút a' sírra Letesz 's eltűnt megint. Egyik költő'jutalma Muló tavaszvirág, De másik a' polgári Rény' disze, zöld csereág.. . 5 1 Valóban ezt a költeményt csak Kölcsey iránt érzett rajongása teszi számunkra érdekessé. A vers idézett helyei, különösen az utolsó sorok egyértelműen arra utalnak, hogy Terray Kölcsey költészetét politikai tevékenysége mögé sorolta. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy költészetét nem becsülte, nem szerette. De Kölcsey személyét az odaadó hazafi megtestesítőjének tekintette. Az 1843ban megjelent Szontagh Gusztávval vitázó Elmélet és szemlélődést „Kölcsey Ferenc hamvainak" ajánlotta. Bizonyító anyag hiányában csak életkörülményeiből és a harmincas évek végének és a negyvenes évek elejének irodalmi életéhez fűződő kapcsolatainak laza szálaiból következtetve tételezhetjük fel, hogy irodalmi eszményképét Kölcseyn kívül a korszak irodalma képviselőinek sorából meríthette. Vörösmarty, Czuczor, Garay és más korabeli írók versei formálhatták ízlését. Sajnos a döntő dokumentum, a Fábry Jánostól említett Pesten 1845-ben megjelent Körmondattanának nyomaveszett. 5 2 A nyelvtankönyv számunkra azért lett volna fontos, mert Fábry szerint példamondatait a reformkor költőinek alkotásaiból válogatta. Ugyané cikkében Fábry megemlíti, hogy Terraynak „a szónoklat eleme volt. Ma is olvashatók azon iskolai dolgozatok, melyeket tanítványai az Érdemkönyv be írtak, tanulságul, hogy a stylképzés hálás terén szép sikert aratott. Nyelvészeti tehetsége elvitázhatatlan. Irálya Kazinczyra és Kölcseyre em51. A verset a Rozsnyó, 1839. máj. 6. kelt levéllel küldte el Terray. 52. Petrik bibliográfiája nem regisztrálja és Sági István: A magyar szótárak és nyelvtanok könyvészete. Bp. 1922 című műve sem tud róla semmit. Feltehetően Terray munkáját a tankönyvek ismert sorsa érte utol: megjelenésekor nem került be a Széchényi Könyvtárba, később Petrik bibliográfiai anyaggyűjtésének idejére pedig a tankönyv használói a példányokat „elfogyasztották".
