Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
A két alma mater
38 szava, hogy két év múlva százados ünnepet szenteljünk születése napjának?" 34 Az apró és különben alig szembeötlő glosszára a Pesti Napló recenzense felfigyelt. A folyóiratszámról Írott beszámolójában teljes egészében idézi Erdélyi János közleményét. Utána két kérdést tesz fel: „E kérdés fog-e visszhangra találni e hazában? Fog-e alkalmul szolgálni bebizonyítanunk, hogy elvalahára mi is elkezdjük már tisztelni, becsülni az érdemet országosan?" 3 5 A Pesti Napló szélesebb nyilvánossága előtt elhangzott reflexiók nem maradtak visszhangtalanul. Az évforduló megünneplésének tervét az irodalmi közvélemény cikkek sorával támogatta. Az Akadémia 1858. november 22-i ülésén Toldy Ferenc javaslatára elhatározta, hogy 1859. október 27-én ünnepséget rendez. A százados évforduló a kegyeletes megemlékezés sorából nemzeti üggyé emelkedett. A Kazinczy-évforduló, hasonlóan a korábbi megmozdulásokhoz (pl. Vörösmarty temetésekor rendezett komor - ünnepélyes demonstrációhoz), az abszolutizmus elleni tiltakozás alig burkolt megnyilatkozása lett. Csak két apró példa a kor sajtójából. 1859. október 27-ének reggelén a Pesti Napló gloszában köszönti az országos ünnepre készülőket: „Kazinczy — írja a névtelen szerző — vezére, lelke azon mozgalomnak, mely nyelvünket, nyelvünkkel irodalmunkat, irodalmunkkal költészetünket újjászülte! S kell-e mondanunk, hogy ezen mozgalomban gyökerezett nemzeti közéletünk föllendülése is?" 3 6 A magyar megmozdulásokra érzékeny bécsi Presse külön cikkben gúnyolta a Kazinczyt ünneplő magyar közvéleményt. A Pesti Napló részletesen visszautasította a támadást és kifejtette, hogy e sorok „lelke lelkében sértik" a magyar nemzetet. 3 7 Az 1859. október 27-én tartott ünnepségek tartalmukban is, külsőségeikben is a nemzeti demonstráció jegyeit hordozták magukon. Az Akadémia ünnepi ülésének szónoka, Eötvös József Kazinczy Ferenc történelmi érdemeit méltatta. Külön kiemelte szerepét a nemzeti szellem ébresztésében és pallérozásában. A jelenhez szól Eötvös, amikor a nemzeti szellem térhódítását vázolta: „jelenleg nincs senki többé, ki tapasztalva azon sebességet, mellyel ezen eszme terjed, s a félelmet s reményeket, melyeket gerjeszt, nem látná át, hogy a nemzetiségi eszme azok közé tartozik, melyek az összes emberiség által 34. Sárospataki Füzetek, 1857.373.1. 35. G-y: Sárospataki Füzetek. Pesti Napló, 1857. szept. 19. 213. sz. 36. Pesti Napló, 1859. október 27.245. sz. 37. Ilméri István: Azokról a mi jóakaróinkról. Pesti Napló, 1859. okt. 29. 247. sz és még G.: A Bécsi Presse. Pesti Napló, 1859. okt. 30.248. sz.
