Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
282 maradhasson, ott tartózkodhassék — amint magát kifejezte —, személybiztonsága szempontjából is. Ott maradt addig, míg a kir. főügyész kezdeményezése folytán átvette az alispán, kinek már most felügyelete alatt még jelenleg is a vármegye házában élelmeztetik és tartatik.« 3 0 A vizsgálati tényeknek a sajtóban való közlésével kapcsolatban Pauler kijelentette, hogy nem a vizsgálóbíró indiszkréciója folytán kerültek nyilvánosságra a mozzanatok, hanem az állandóan a helyszínen levő újságírók tevékenysége miatt. A meglevő gyakorlatra hivatkozva változatlanul egyedüli célszerű megoldásnak a nyíregyházi törvényszék illetékességét tartotta. Válaszát Mezei Ernő nem tartotta kielégítőnek, és felsorakoztatta azokat a pontokat, amelyeket a miniszteri válasz elhanyagolt. 3 1 Mezei Ernő interpellációjával negyedik alkalommal került a képviselőház nyilvánossága elé a tiszaeszlári ügy. Pauler Tivadar érvei érzékeltették: ahhoz, hogy a védelem szét tudja oszlatni az ügyet ellepő ködöt és homályt, még nagyon sok erőfeszítést kell tennie. Eötvös Károlynak a nyíregyházi törvényszékhez benyújtott exhumálási előterjesztését a törvényszék elnöke elfogadta. 1882. nov. 23-án elrendelték a tetem kihantolását. A boncolásra három neves orvosszakértő egyetemi tanárt kértek fel: Scheuthauer Gusztávot, a Rókus Kórház volt boncnokát, aki már több mint nyolc éve a budapesti egyetem kórbonctani tanszékének nyilvános rendes tanára, Mihalkovics Gézát, az Akadémia levelező tagját, a budapesti orvosi egyetem fejlődéstani tanszékének nyilvános rendes tanárát és Belky Jánost, a budapesti egyetem törvényszéki orvostani tanszékének egyetemi magántanárát. A hulla megvizsgálására 1882. dec. 7-én került sor. A boncoláson részt vettek a védők, a közigazgatás közegei és az első szemle orvosszakértői is. Baryék a budapesti egyetemi tanárok számára a boncolás elvégzésére a leglehetetlenebb külső körülményeket nyújtották: egy faluvégi vertfalú, szalmafedelű, földpadozatú, kis ablaknyílású kamrát jelölték ki számukra. Az orvosprofesszorok vizsgálatának eredménye több lényeges ponton eltért a Trajtlerék által végzett első boncolás eredményétől. A leglényegesebb eltérés a holttest életkorára vonatkozott: »Mind a fogak állapota, mint a csontok fejlettsége arra mutat — állapították meg jegyzőkönyvükben —, hogy a vizsgált hulla az úgynevezett ivarérlelődési időszakban volt, mely a 14-ik életévtől egészen a 16-ik, legfeljebb a 17-ik évig terjed, s némely egyéneknél egy vagy két évvel korábban, másoknál később szokott bekövetkezni. Bizonyosnak látszik, hogy 14 alul és 17 éven felül a hulla nem volt, de hogy ezen évek közül melyik illik pontosan a hul30. KNapló, I. h. 294.1. 31. KNapló, I. h. 296 - 299.1.
