Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
280 gatására. Havas ügyésszel kapcsolatban a következőket mondotta: »Van arról tudásom, hogy ezen ügy annak rendje szerint a kir. főügyésznek a szükséges további intézkedések végett kiadatott. Éppen ezen törvényes intézkedések kifolyásától függ minden, ami aztán még teendő, és amit és [sic!] szükségesnek és célszerűnek fogok aztán tartani, amennyiben az hatáskörömhöz tartozik, azt tenni el nem mulasztandom .. Ónody Gézának a parlament nyilvánossága előtt elhangzott, legfelső jogi fórumokat elfogultsággal vádoló interpellációja és Pauler Tivadarnak lakonikus válasza érzékelteti, hogy az antiszemita körök mindent megtettek annak érdekében, hogy tovább szítsák a közvélemény indulatait, majd újabb és újabb szenzációsnak tűnő fogással nehezítsék vagy diszkreditálják az igazságszolgáltatás munkáját. A közélet legmagasabb fórumán folyó harcok idején Eötvös Károly tovább folytatta a védelem szervezését, és elemző kritika tárgyává tette a csonkafüzesi hulláról kialakult orvosszakértői véleményt. Maga Eötvös beható orvosi és anatómiai ismereteket gyűjtött, kiváló szakértőkkel tanácskozott. Majd ezután nekilátott egy jogi és orvostudományi tanulmány megírásához, amelyben kimutatta az első boncolási jegyzőkönyv hiányosságait, illetőleg ellentmondásait. Ugyanakkor kifejezte az a meggyőződését, hogy elkerülhetetlen a holttest ismételt megvizsgálása, 1882. nov. 11-én a nyíregyházi törvényszékhez fordult, és kérte a hulla exhumálását. Részletes tanulmányát az előterjesztést követő napon »A tiszadadai hulla« címmel a Pesti Hírlap 1882. nov. 12-i számában meg is jelentette. Ez volt az első alkalom, amikor a tiszaeszlári ügyben a védelem erőteljes argumentációval kívánta a közvélemény figyelmét felhívni az ellentábor érzelmekre ható tevékenységére. Valószínűleg ezzel a fellépéssel függött össze a zsidó vallású függetlenségi párti Mezei Ernőnek a képviselőház nov. 15-i ülésén Pauler Tivadarhoz intézett interpellációja a tiszaeszlári üggyel kapcsolatban. Mezei öt pontban foglalta össze kérdését, azokat a mozzanatokat érintve, amelyek jogilag az egész addigi eljárásban a legkirívóbbak voltak. Az alábbi kérdéseket tette fel a miniszternek: »1. Mivel indokolja azt, hogy elnézte a nyíregyházai királyi törvényszéknek világos törvénysértését, mely szerint a tiszaeszlári fontos bűnügyben vizsgáló bíróul nem törvényszéki bírót, de törvényszéki aljegyzőt küldött ki? 2. Mivel indokolja elnézését a nyíregyházi kir. törvényszéknek ama másik törvénysértése irányában, hogy Scharf Móric 13 éves tanú, ki bűnrészességgel gyanúsítva nem volt, hónapokig fogva tartatott? 3. Mivel indokolja elnézését a nyíregyházi törvényszék által kiküldött vizsgáló bírónak példátlan eljárása 26. KNapló, I. h. 35.1.
