Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

273 őket egymástól. Különben sem tudták volna egyeztetni mondanivalójukat, hiszen akkor még fogalmuk sem volt, hogy miért is tartoztatták le őket. Bary nem nyugodott bele az eredménytelenségbe. A kihallgatások után kiszállt Tiszadadára és mintegy húsz embert hallgatott ki a csonkafüzesi tetem felbukkanásának körülményeiről. A vallomásokban mindent úgy mondtak el, ahogyan történt. Ez a tutajosok vallomását erősített és igazolta. Bary - néhány vízügyi szakember véleményére támaszkodva — kétségbe vonta, hogy a víz sodra a csonkafüzesi oldalra sodorhatta a holttestet. Az általa felkapott vélemény szerint a Tisza úgynevezett sebes árja éppen a folyó túlsó oldalán jelentkezik, a hullát tehát, amennyiben valóban a folyó hozta magával, a túlsó partra vetette volna. Bary próbát is tett: egy fenyőfadeszkát a Csonkafüzestől északra vízre bocsáttatott és figyelte merre sodródik. A deszka a túlsó oldalon ért partot. E kísérletnél azonban a vizsgálóbíró figyelmen kívül hagyott olyan alapvető tényezőket, mint a két test közötti súlykülönbség, a vízállás eltérése és a szél járása közötti különbségek. De az tagadhatatlan, a kísérlet látványos volt. A Nyíregyházán vizsgálati fogságban tartott rutének változatlanul kitartottak eredeti vallomásuk mellett. így Bary arra az elhatározásra jutott, hogy a rutének közül néhányat ideiglenesen szabadlábra helyeztet, de a fő gyanúsítottakat: Herskot, Matejt és Csepkanicsot, továbbá még néhány rutént változatlanul vizsgálati fogságban tart. Azzal az indokkal, hogy a nyíregyházi börtönben már nincs hely, július 4-én a visszatartott rutének Tiszalökre, a szolgabíróság épületébe kerültek. Jogilag ez a lépés szabálytalan volt, hiszen a szolgabíró csak közigazgatási közeg volt. Bary azonban jó okkal szállította őket Tiszalökre: itt lakott ugyanis Vay György, a hírhedt csendbiztos. A tiszalöki első kihallgatás után Csepkanics György és Matej Ignác kivételével a többi rutén gyanúsítottat visszaszállították Nyíregyházára. Július 5-én — mint a tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik — este Csepkanics Györgyöt különböző kínzásnak vetették alá, megvesszőzték, végül a tiltott — de a csendbiztosok által ekkor még használatos — hüvelykszorítót is igénybe vették, Csepkanics azonban nem mondta el a megkövetelt vallomást. Az elgyötört, de meg nem tört Csepkanics után Matej Ignácot vették elő. Ó már a vallatás előkészítésétől is megrettent és kihallgatóknak arra a kijelentésére, hogy Csepkanics már mindent bevallott, remegve kérdezte, hogy mit vallott társa. A kihallgatók közölték vele a közben gondosan kidolgozott hullacsempészési történetet. Matej, hogy [a] reá váró kínzásokat elkerülje, vállalta a történetet. 1882. július 5-ről 6-ra virradó éjszaka megszületett Bary kezeírásával a hullaúsztatás részletes leírását tartalmazó első jegyzőkönyv. Ennek az írásműnek az volt a lényege, hogy tutajukkal a Tiszán leereszkedve egyik pihenő helyen Hersko Dávidnak, a tutajosok sáfárának egy is-