Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

274 meretlen zsidó átadott egy ruhátlan női holttestet. Azt Hersko az utolsó, a Csepkanics György által kormányzott tutajhoz kötötte. Matej szándéka ellenére szemtanúja lett a tevékenységnek. így őt Hersko megvesztegette, hallgatása fejében 56 forintot adott át neki. De amikor megérkeztek Tokajba, azt tanácsolta, hogy a pénzt ne tartsa magánál, hanem helyezze letétbe egy zsidó boltosnál. Hazafelé menve majd magához veszi a pénzt. így tett. Tovább tutajoztak. A Tiszaeszlárral szemközt levő parton kikötöttek. Itt Hersko valakitől ruhákat kapott, ebbe ketten felöltöztették az addig ruha nélkül úsztatott holttestet. A felöltöztetés után a tetemet lazán kötözték a tutajhoz, hogy mihamarabb elszabaduljon. Az 1882. július 6-ra virradóra megszületett jegyzőkönyvvel a hullaúsztatás tanúját, illetőleg bűnrészesét már megteremtették, a »bűnöst« kellett megpuhítani. Érdemes megemlíteni, hogy a kínzásnak alávetett és meg nem tört Csepkonicsot a továbbiakban már ki sem hallgatták: a megkomponált jegyzőkönyvben pedig a szerzett tapasztalatok miatt, semmi lényeges szerepet nem szántak neki. A következő lépés Hersko Dávid megszólaltatása volt. A vizsgálóbíró azonnal viszszarendelte Tiszalökre Hersko sáfárt. Július 6-án délben kezdődött meg újabb kihallgatása. A fennmaradt jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy Hersko nem egyhamar adhatta be derekát: első vallomásaiban még semmit sem volt hajlandó vállalni a reá szabott szerepből. Késő éjszakára azonban megszületett beismerő vallomása, amely megegyezett Matejével. Ezt az egyezést Baryék nem különösen eredeti módszerrel érték el: elővezetették Matejt, akinek elő kellett adnia a hullaúsztatás — általunk már ismert — történetét. így értesült Hersko mindarról, amit »elkövetett«. A két »beismerő vallomás« birtokában Bary vizsgálóbíró nagy erővel »göngyölítette fel« az ügyet. Elfogták Smilovics Jankelt, akit azzal vádoltak, hogy ő adta át a hullát Herskonak, rajta kívül még más közreműködéssel gyanúsított személyeket is letartóztattak. Az így összeszedett gyanúsítottak a fizikai kínzások meg a lelki gyötrelmek hatása alatt vallottak, és hosszabb-rövidebb idő után vádlottakká vagy legalábbis bűnrészesekké váltak. A rutén tutajosok Korniss törvényszéki elnök előtt is fenntartották a kicsikart vallomást, így ezután augusztus elején Bary elrendelte szabadlábra helyezésüket, és visszatérhettek szülőfalujukba, Szeklencébe. Hazatértük után a három rutén tutajos a szeklencei elöljáróságon feljelentette Bary vizsgálóbírót és társait. Az itt készült jegyzőkönyv szerint az első, tehát a nyíregyházi vallomásuk felelt meg a valóságnak - ebben semmit sem ismertek el a vádakból —, míg a későbbi »beismerések« csak az embertelen kegyetlenségek, megfélemlítések hatása alatt születtek. Hersko Dávid a máramarosszigeti királyi törvényszék vizsgálóbírója előtt is megerősítette ezt a leleplezést. De — és ez jellemző volt az országban