Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

262 bezárták. A templomban a fentebb említetteken kívül jelen voltak: Lusztig Sámuel, Braun Ábris, Weiszstein Lázár és Junger Ábrahám. A lányt előbb egy ingre vetkőztették, s úgy metszette meg a metsző, a lány mezítláb volt. Midőn a lány már nem mozdult, a nyakát ronggyal bekötötték, úgy ismét felöltöztették. A lányt a metszők fogták, a koldus zsidó levetkőztette; midőn meghalt, ugyancsak a koldus zsidó felöltöztette. Az eset után bementem apámhoz és anyámhoz a szobánkba, és elbeszéltem nekik, hogy a leányt megölték, akkor mámi megtiltotta, hogy senkinek ne beszéljek erről.« A jegyzőkönyv aláírása után Recsky behívatta négy cselédét, a gyereket elővezették, és a tanúk jelenlétében felolvasták az előbb elkészített vallomást, majd Recsky megkérdezte Scharf Móricot, hogy úgy volt-e. »így volt« felelte a fiú. Ezután Bakó Ignác pandúr a készenálló kocsival Tiszaeszlárra hajtatott, magával vitte Péczely írásos üzenetét. A Tiszaeszláron virrasztó Bary József és Egressy Nagy László azonnal útnak indult, s éjféltájt megérkezett Nagyfaluba. Bary vizsgálóbíró azonnal kihallgatta Scharf Móricot, és az újonnan készített jegyzőkönyv tanúsága szerint a fiú Recsky jelenlétében megerősítette, sőt kiegészítette vallomását. Másnap, május 22-én Scharf Móricot visszavitték Tiszaeszlárra, ismét kihallgatták, majd beszállították Nyíregyházára a törvényszékre. A következő nap, május 23-án a gyereket Korniss Ferenc törvényszéki elnök elé vezették, hogy Nagyfaluban tett vallomását hitelesítsék. Felolvasták aláírt vallomását, majd Korniss kérdésére, hogy igaz-e, ami a jegyzőkönyben áll, Scharf Móric azt felelte: igaz. Ez a válasz »tárgyi alapot« biztosított az egész országot elárasztó antiszemita hecc-kampánynak. Erre az okozati összefüggésre mutatnak az alábbi tények is. Május 19-én szállt ki Tiszaeszlárra Bary József vizsgálóbíró. Egy nappal később, május 20-án a »Magyar Állam* című klerikális lap Adamovics József tiszaeszlári római katolikus plébános tollából cikket közölt »Egy leány eltűnésének titokzatos esete» címmel. A cikkecske hemzsegett a tendenciózus célzásoktól: »Egy tizennégy éves lány, aki bevásárlást tett a faluban, a zsidó templom környékén eltűnt. Ez a tény. Ki a bűnös? Sok embert ölt már meg a folyó, divatos ma az öngyilkosság. De ilyen fiatalon, fényes nappal, távol a Tiszától, közel a zsinagógához? Csak nem gondoltok valami fanatikus zsidómerényletre? Arról a zsidók nem tehetnek, ha ez a homályba burkolt esemény egybe esik az ő húsvéti ünnepükkel, amikor véletlenül több zsidó metsző jelent meg Tiszaeszláron s időzött egész éjjel a zsinagógában... Derék honfiak, kik az emancipációért való hálából áldozatot véltek bemutatni Jehovának a keresztényvérrel...« A plébános cikke akkor jelent meg, amikor éppen megkezdődött a nyomozás, viszont alig telt el harminchat óra Scharf Mórictól Nagyfaluban 1882.