Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
241 III. Mikszáth ismerte kora társadalmi közhangulatát, és ezért nagyon jól tudta, hogy amíg a humor és az anekdota mosolyt fakaszt, addig a gúny, az irónia és különösképp a szatíra hevesebb érzelmi reakciókat vált ki, és korántsem számíthat olvasói osztatlan elismerésére, illetőleg egyetértésére. Számított a támadásokra és vállalta azokat. Egyik karcolatában felidézi a mindig humorizáló függetlenségi párti Németh Albert egyik keserű kifakadását: „... míg én ebben a Monarchiában vagyok s míg ezeket a fizionómiákat látom, addig mindig a keserűség bolondozik belőlem." Mikszáth a mindig Németh Bercinek titulált Német Albert kesernyés szavaihoz kapcsolja a maga vallomását (de az is elképzelhető, hogy csak maga mentségeként adja alakja szájába e szavakat, hogy hozzáfűzhesse a maga álláspontját!): „Amit Németh Berci mondott, azt ő magamagáért mondotta, de a karcolatok írójának is jó mentségét képezi ez, ha netán szemére vetnék, hogy miért nem fordít nagyobb gondot a Ház komolyabb eseményeire. Komolyabb események! Én istenem, de szörnyen naivok önök, képzeletbeli gáncsolóim!" 3 5 Bár képzeletbeli gáncsolókról ír Mikszáth, voltak valódi támadói is. Bizonyíthatóan a Szabadelvű párti Dobránszky Péter nyilatkozatban tiltakozott Mikszáth bírálata ellen. írónk ugyanis lakonikusan a következőket írta: „... megpihent a Ház a folyosókon mert Dobránszky Péter beszélt másfél óráig. S hogy unalmas ne legyen, közbe németül is olvasott fel, hanem azért mégis unalmas volt." 3 6 A sértődött képviselő tiltakozó nyilatkozatot küldött a Pesti Hírlap szerkesztőjének. Kenedi Géza szerkesztő a tiltakozást átadta Mikszáthnak. Az író annak szövegét azonnal beleillesztette a következő napi karcolatába. A csipkelődő kommentár élesebb volt, mint a nyilatkozatot kiváltó megjegyzés, sőt a hozzáfűzött anekdota még a kommentár szövegénél is kegyetlenebb volt. 3 7 De sok kritikát kaphatott szóban is, hiszen az itt következő karcolat alapérzelme csak konkrét eseményekre épülhet. Alig néhány hónap múlva Mikszáth egyik parlamenti referádájában újból visszatér A t. Házból című karcolatok fogadtatására és értelmezésére. Nem tételes nyilatkozatot ír, hanem vérbeli író módjára sajátos formába önti a fülébe jutott negatív megnyilatkozásokat. Ezt a karcolatát is úgy kezdi, mint a többieket: az általános helyzetképet vázolja fel, azon elmélkedik, hogy egyre inkább csökken a képviselők aktivitása, egyre kevesebben 35. MKÖM 65. köt. 150. 36. MKÖM 65. köt. 203. 37. MKÖM 65. köt. 206 - 208.
