Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
227 Ha a regény felidézett anekdotikus helyzetének szövegszerű megfogalmazását összevetjük a Két titkos ügynök hasonló helyzetet jellemző anekdotikus fordulatával, teljes joggal megállapíthatjuk, hogy Mikszáth a Noszty fiú eseté-ben szinte szó szerint átvette egy már korábban megírt anekdotáját. Ha azonban a két azonos anekdota szövegösszefüggését és szövegkörnyezetét is megvizsgáljuk, kitűnik, hogy az író a Két titkos ügynökben részben az anekdotával, még inkább azonban a második történettel azt a látszatot óhajtja kelteni, hogy a nemzetiségek túlzott érzékenységük révén érzik feszültnek a helyzetet. A regényben pedig a szövegösszefüggés épp az ellenkező véleményt szuggerálja: a vármegye magyar urai mindent elkövetnek, hogy elnémítsák az ellenzék tiltakozását. De a regény kompozíciójában ennek az anekdotának még további funkciói is vannak: előkészítője és eszköze a Noszty Feri erőszakos szolgabíróvá választásának. Kopereczky kihasználva azt a tényt, hogy a vármegye magyar urai, ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt lelkesedéssel ünneplik a nemzetiségiek kijátszását, a következő napirendi pontnál, a szolgabíró választásnál figyelmen kívül hagyva az ellenjelöltet éltetők véleményét, bejelenti, úgy veszi észre, hogy a többség Noszty Ferencet óhajtja, ennek alapján kijelenti, hogy „Noszty Ferenc választatott meg". A bizottsági tagok tiltakozása hiábavaló: ha erőszakosságnak bélyegzik Kopereczky eljárását a szolgabíró választás alkalmával, akkor ítéletet mondanak a nemzetiségekkel szemben alkalmazott önkényeskedés felett is. így nincs mit tenniök, bele kell nyugodniok Noszty megválasztásába. A sarokba szorított uraknak az ellenzék vezére találó képpel magyarázza meg a helyzetet: „Ha megettük a fácányt, aki nagyon ízes pecsenye volt, most már bizony nyeljük le a békát is, aki nagyon keserű falat." Az új összefüggésekbe illesztett anekdotikus elemekkel Mikszáth nemcsak regénye kompozícióját, a cselekmény kibontakozását segíti elő, hanem felhasználja hősei jellemrajzának kialakításában is. Ezt a folyamatot elsősorban Kopereczky alakjának megformálásában követhetjük nyomon. Hőse jellemének, gondolkozásának alapvető elemeit, sajátos „természet-filozófiáját", bárgyúságát, amely azonban számító ravaszsággal párosul, különböző anekdotikus elemekkel színezi. A birtokában levő, hozzáférhetetlen erdőből fát ajánl fel a tűzkárosult falusi templomok részére. Ezzel kettős célt ér el: az újságok köszönettel nyugtázzák adományát, de a fa is megmarad, mert a hozzáférhetetlen erdőből képtelenség fát kitermelni. Ezt a motívumot már a Kozsibrovszky üzletet köt című elbeszélésében 33 is felhasználta, de ott az erdő értéktelenségének jellemzésére, itt pedig hőse ravaszságának jellemzésére. Hasonló célzatú a megyei lap szerkesztőjének, Klementynek nyújtott furcsa támogatása is. A fukar mecénáskodás anekdotikus for33. MKÖM 17. k. 148-149.
