Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
214 „Nemzet még így szabadságát sohasem vesztette el, hogy alkotmányos háztartását, fölszerelését apránként maga dobálja ki a szemétre." 1 0 A megrendülés, a bizonytalanná válás mellett éppen ezek a politikai taktikázások szólaltatják meg benne a kétkedés, a lassú felismerés hangjait is. A koalíciós pártokról egy helyütt csípősen megjegyzi „végtelenül szeretik egymást, de nem boldogok". 1 1 Egy más alkalommal a Jókai-féle Üstökös című élclap egyik agyafúrtan szókimondó figurájának, Tallérossy Zebulonnak alakját és beszédmodorát magára öltve ír a koalíció magatartásáról: „a koalíció is... teszi magát, mintha minden jól menne, pedig hamm, bent van már félig a macska [ti. az abszolutizmus] szájában - velünk együtt..." Ugyanitt a „megyei ellenállásiban résztvevő ill. a darabont kormány utasításait követő dzsentri magatartását a következő szavakkal jelemzi: „... A hazaszeretetre, az anyai emlőre hivatkozik mind a kettő. De ilyen kétféle tej hogy jöhetett ki belőle? ... Bírod-e kitalálni ebből a sok hazugságból, hogy kire haragudjál, mikor mindenki hazafiúi szeretetből öli [a] hazát?" Végkövetkeztetésből a nemzet-féltés hangja csendül ki, szorongva gondol arra, hogy a nagy ellenállósdi az ország erejét őrli fel: „Utcuncque, hozzád fordulok tekintedezs ország, hogy a hazugságok megölnek, rád ülnek, mint a penész és rozsda ... Semmise úgy van, ahogy látszik. Az se nem igaz, hogy abszolutizmus van, az se nem igaz, hogy abszolutizmus nem van. Az se nem igaz, hogy nyugodtak vagyunk, az se nem igaz, hogy nem vagyunk nyugodtak.. ." 1 2 És alig egy hónap múlva újból visszatér e gondolathoz, de szavai mögött már ott rejtőzik az a felismerés, hogy az egész lázongás csak a felszín, a vezetők torzsalkodása, a nemzet életébe, a nép sorsába alig hoz vajmi változást: „Most már nincs parlamentünk — írja — , nincs elnökünk, és mégse hangzik az országon végig jajszó, az igaz, magyar vezényszó se hangzik, de a nemzet vezérei megvannak és gondunkat viselik, gondoskodnak új vágyakról, új ingerekről és új játékokról az összetört dolgok helyett." 1 3 Mikszáth Kálmán a megyei dzsentriről és velük együtt a vármegyék ellenállásáról kialakult képét a maguk teljes és mély összefüggésében — éppen úgy mint az egyházpolitikai harcok után a Különös házasság különös történetének felelevenítésével — nem a publicisztika eszközeivel fejti ki, hanem művészi alkotásban, A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében ábrázolja. A két mű keletkezését nemcsak a téma hosszas érlelése teszi hasonlóvá, hanem a téma ki10. A t. Házból. MKmR-Fr. 20. k. 220. 11. A folyosó. MKmR - Fr. 20. k. 220. 12. A hazugságok országa. MKmR-Fr. 20. k. 234., 239. 13. Az elnöki hatalom. Az Újság, 1906. ápr. 3.
