Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

203 Lap Sor 35—38 (124) »Kemény Zsigmond elbeszélései egy nagy komprehenzív elmének gondolatvilágát tárják elé, de ezek bármekkora nagy kaliberű emberek a maguk nemében valójában egyik sem mesélő talentum.« Gyulai: Hogy leszólná Mikszáth Balzacot, ki hasonlít Keményhez. — Mikszáth a végleges megfogalmazáskor nem változtatott szövegén. 88 : 6-11 (124) »Csakis ily recept birtokában írhatott naponkint egy nyomtatott ívet e derék Jósika Miklós, kinek mégis több híve volt az olvasók közt, mint a többinek összesen, mert tisztelet az analízisnek, a bölcselkedésnek, az irányeszmének, de a meséléshez mégis a mese a legszükségesebb.« Gyulai: meséje Jósikának van annyi, mint Mikszáthnak. Egyéb a baja. — Mikszáth a végleges megfogalmazáskor nem változtatott szövegén. 89 : 3—4 (126) »Legalább sehol se említik a kritikusai irályának csodálatos természetességét.* Gyulai: Ezt bizony észrevették. - Mikszáth a végleges megfogalmazáskor nem változtatott szövegén. 9-13 (126) »Hol szerezte ez a fiatalember ezt a nagy titkot, mikor még csak hosszú évtizedek múlva jelenik meg a földi lámpák elé Dosztojevszkij és Maupassant, akiknek az emberei úgy fognak beszélni és cselekedni, ahogy az emberek tényleg beszélnek és cselekszenek?* Gyulai: Hát Dickens és sok más? — Mikszáth a végleges megfogalmazáskor nem változtatott szövegén. 90 : 19-27 (128) »Képzelhetni Petrichevich Horváth Lázár duzzogását, aki egy külön finomabb nyelvet szeretett volna a magas arisztrokrácia számára, báró Jósika Miklós gúnyos mosolyát, aki eddig szuverén „hevéllyel" gyártotta a magyar szavakat, amennyi és amely fogalmakra csak kellett, otthon a kényelmes pamlagon ülve, míg ezek talán az istállóba is bemennek, hogy a béresektől megkérdezzenek egy-egy kiteremtettézett szót vagy kifejezést.« Gyulai: Jókai is csinált egy pár tollszót, például dalídó. — Mikszáth a végleges megfogalmazáskor nem változtatott szövegén. 99 : 11-16 (141) »Még élt az a Festetich gróf, ki a fösvény Ferenc császárt látván vendégül, a két gyertyánál, amellyel magas vendégét hálószobájába kísérte, harminc darab ezrest elégetett abban a naiv hitben, hogy az a császár zsebébe megy — mint aki ennyivel több bankót nyomhat magának.« Gyulai: nem igaz, csak akarta