Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

194 poétától lopta. Bizonyság: hogy Szulejman Zrínyinél is, meg a horvátnál is fekete lovon nyargalászott Szigetvár alatt. Csokonait akasztani kellene azért a sok tolvajlásért, amit elkövetett az olasz, az angol, a francia, a német poétáktól. Dugonics András tipikus irodalmi lókötő volt, de a legtöbb virtussal mégis az öreg Arany János űzte ezt a mesterséget. Az Ágnes asszonyt Chamissoból puskázta, valamint a Méh románcát is. A Jóka ördögét perzsábul lopta, a Fülemilét újgörögből orozta. Van ugyan még ezeken kívül is egy-két munkája, ami az eredetiség látszatával kérkedik — de tessék csak türelemmel lenni, majd sor kerül azokra is... így folyik az erkölcsi képtördelés a tudomány örve alatt. Arra van gondja a miniszteri tantervnek, hogy Cicerónak csak olyan beszédeit olvassák az iskolákban, amelyek az öreget nem kompromittálják az ideálokért rajongó ifjúság szemében — hanem arra nincs gondja senkinek, hogy a magyar Parnasszus legnagyobbjairól hogy szaggatják le mohó kézzel a borostyánt a „tudósok". Meg vagyok róla győződve, hogy nem rossz szándékkal teszik ezt. Legfeljebb annak akarják bizonyságát adni, hogy ők nagyon sokat olvasnak. Hiszen maguk hangoztatják váltig, hogy ez a „kölcsönhatás" nem devalválja a mi poétáink értékét. Azonban a tömeg nem így gondolkozik, mert egyáltalán sehogyse gondolkozik, hanem balul magyarázza a jó szándékot, s nem tud mit gondolni a magyar poétákról, ha még Arany János is plagizált! A Kiss Imréknek ez az a munkálkodása, amelyre igazán ráillik a Kiss Imre szava, hogy: értéke: nulla. A tudós urak, keresve az eredetét annak a muzsikának, mely bűbájos dallamokkal telezengte az országot s örökre visszhangozni fog a magyar szívekben, — elpusztítják és darabokra törik a hegedűt.« A Magyar Közélet 1907. július 14-i (29. sz.) számában a 28. lapon Mikszáth Kálmán vádja címmel az alábbi glosszát közölte: »Mivel nálunk az irodalmi újdonságok még akkor se ismeretesek, ha azokat maga Mikszáth írja, hát ott kell kezdeni a dolgot, hogy vagy félévvel ezelőtt egy zöld fedelű, két kötetes munka hagyta el a sajtót. A címe: ,Jókai élete és kora", írta Mikszáth Kálmán. A napilapok kritikusai nagy elismeréssel fogadták a munkát, minthogy a címhez tartották magukat és Jókai életét és korát meg is találták benne, a nagy író előadásának minden ragyogásával. Az öreg Budapesti Szemle azonban alaposan nekiment, mert hát ő már nem tartotta magát a címhez, hanem azt szerette volna, ha Mikszáth Jókait esztétikailag tárgyalja. A Filológiai Közlöny nevű folyóirat még tovább ment; ő azonfelül, hogy elhibázottnak mondotta Mikszáth művét, még a plágium vádját is rásütötte, azon a címen, hogy Szabó Lászlónak Jókai című munkájából egész sorok találhatók a két kötetes Mikszáth írta életrajzban. Mikszáth megfelelt a vádra alaposan. Ilyenformán kár is lett volna