Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

195 ezen, teljesen a nagy író javára befejezett ügyet itt fölmelegíteni; de Mikszáth védekező cikke révén olyasfélét emleget, hogy az ellene irányított támadásban annak a legújabb magyar nyavalyának megnyilvánulását látja, amely, miután agyonütötte politikusainkat, most az írók ellen fordul. Bátran fordulhat, nem árt az az íróknak, főleg ha Mikszáthot próbálja kikezdeni...« A Kor 1907. augusztus 1-én megjelent 15. számában, az 544 lapon (e.) szignóval jelzett Gyanúsítás című glosszáját közölte: »Mikszáth Kálmánt egy Kiss Imre nevezetű úr meggyanúsította az Egyetemes Filológiai Közlönyben, hogy plagizált. Nem novellát, nem regényt, hanem életrajzot: a Jókai Mór életrajzát. Kiss Imre úrnak nem tetszett, hogy Mikszáth Kálmán életrajzot írt. Hiszen ez már a kritikusok dolga, meg az irodalomtörténetíróké, — mit kontárkodik ebbe egy jöttment belletrista? Kiss Imre úr tehát kapta magát és szörnyű nagyképűséggel kisütötte a plágium vádját, végig házalt egy pár szerkesztőséget és végre — ugyan, ki csodálkozik ezen — talált is lapot, amelyik közreadta a bírálatot. És Kiss Imre úr meg lehetett elégedve: egypár napig minden lap a felfedezés verőfényében fürdette a nevét. Eszünkbe jut a vörösbegy meséje, mely a sas tollai közé bújt, hogy így a magasba jusson. Csakhogy a mese végét itt módosítani kell. A vörösbegy, hogy a magasba jutott, szemtelenül csipkedni kezdte a sas szárnyait, mindaddig, míg a csőrére nem koppintott a madarak királya. Örömmel láttuk, hogy itt az orronkoppintást nem az öreg sas egyedül, de az egész magyar sajtó egyetértőleg végezte. Kiss Imre úron kérlelhetetlenül végigvágtak a méltatlankodás tüzes ostorával s egy perc alatt semmivé zúzták kiállhatatlan vörösbegy egyéniségét. Ezzel aztán rendben is lenne a dolog. Csakhogy a kritika az Egyetemes Filológiai Közlönyben jelent meg, tehát még a lapról is kell beszélnünk. Ez a folyóirat állítólag tudományos lap, hol döntő súlyú kritikáknak kellene megjelenni. Alapvető értekezéseknek, irodalmi kutatások eredményeinek közzététele lenne a célja, nem pedig az, hogy Paprika Jancsi-színházat játsszék X és Y a kritikai rovatban. Hova forduljunk igazságos és főképp objektív ítéletekért, ha nem a tudományos alapokon gyökerező újságokhoz? Jelentéktelen Kiss Imréknek nem szabad visszaélni az írótoll szabadságával a tekintély rovására. Mert végre is a kritika csak az igazság jegyében tiszteletreméltó, egyébként bármilyen komoly és jóhírű lap hasábjain lásson is napvilágot: éretlen és nevetséges. És még egyet. Kiss Imre úr azt is szemére lobbantja Mikszáthnak, hogy nagy honoráriumot kapott. Engedelmet kérek, ez teljesen magánügy, az író és a kiadó