Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

187 utóbbi esetekben ékzárójel <> közé illesztjük azokat a szavakat, amelyeket az újság a megváltoztatottak helyébe illesztett. A levél szövege tehát a kővetkező: »Rohits, július 4., 1907. Igen tisztelt kollegám! Mindenekelőtt köszönöm szíves előzékenységét, mellyel nekem a támadó cikket beküldötte, hogy arra feleljek De én nem kívánok arra felelni Hiszen oly brutális az és annyira embervadászat, - hogy azt nem lehet párbajjá avatni, ahol vélemény vélemény ellen menne. Inkább az ön lekötelező levele iránti udvariasságból írom e sorokat, mintsem cáfolatul. Szíveskedjék elolvasni Jókairól írt könyvemet s ha ön és Braun Sándor t. kollegám azt gondolja, hogy engem harmincöt éves küzdelmes írói pálya után, amellyel nem is dicstelenül kifelé is szolgálom a magyar kultúrát, névtelenül akárki joggal nevezhet „irodalmi zsebmetszőnek", tessék közzétenni a névtelen cikket, mely mint a levélpapír háta tanúsítja, fogarasi volt ellenfelemnek valamely korlesétől, tehát politikai gyűlöletből sarjadzik Nekem nincs módom annak megjelenését meggátolni és nem is kérem, hiszen azt is ki lehet nyomtatni valakinek ha tetszik hogy embert öltem. Hogy Jókairól írt könyvem jó-e vagy rossz, annak a megítélése nem rám tartozik. A sajtó jónak találta. De ha rossz is, hát iszen rossz könyvet is szabad írni. Ez a jog vele születik az emberrel. Hogy mennyi honoráriumot kaptam érte egy magán < magyar > kiadótul, ez, azt hiszem, nem tartozik senkire. Annyira talán mégsem állhat az ember a nyilvánosság ellenőrzése alatt, hogy azért is megtámadhassák, ha a búzáját drágábban adja el, vagy nagyobb napszámot kap a munkaadójától. Ha az a névtelen író <ez az író>, aki engem támad, irigyli tőlem a húszezer forintos honoráriumokat, melyekkel szerinte a könyveimet fizetik, mért nem plagizál ő is, mint ahogy én plagizálok harmincöt esztendő óta mikor az olyan jó jövedelem. A plágium vádjához jutva, ebben <abban> csakugyan van valami. A Jókai életrajzához tényleg sok más-más <más> írónak munkáját használtam fel, részint olyanokét, akiket felsoroltam, részint olyanokét, akiket fel se soroltam. Az életrajz nem lévén költött mű, azt nem lehet pusztán invencióbul, fantáziából írni. A biográfiát úgy írják, hogy minden adatot, minden könyvet felhasznál az író, másképp nem is lehet. Hiszen biográfiát olyan régi