Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
183 Az Egyetemes Philologiai Közlöny támadására először a Fogaras és Vidéke figyelt fel és a lap hasábjain hely adott Kiss Imre vádaskodásának. A Fogaras és Vidéke Mikszáth képviselői kerületének székhelyén, Fogarason megjelenő hetilap volt, amely 1903-ban Mikszáth vezércikkével indult meg. A képviselő és kerülete között 1906-ig harmonikus volt a viszony. A következő időszakban kapcsolatuk megromlott, Mikszáth keveset törődött kerülete apró-cseprő bajaival, vagy legalábbis kevesebbet, mint amennyit választói megkívántak tőle. 4 0 1907-ben még tovább romlott a helyzet: Fogaras új főispánt kapott. A korábbi főispán Bauszern Guidó, Mikszáthnak jóbarátja volt. Az új főispán, a 27 éves Széli József (Széli Kálmán miniszterelnök unokaöccse) »az erős kéz politikáját-* akarta képviselni — és Mikszáth helyett tulajdon apját, Széli Ignác földművelődésügyi államtitkárt akarta megválasztatni. A helyi lap is szerkesztőt cserélt: Halmy Gyula gimnáziumi tanár, Mikszáth nagy tisztelője távozott, s Bodnár József megyei levéltárnok az új szerkesztő mindenben Széli József kedvében járt. A képviselő és a kerülete között megromlott kapcsolat eredménye volt tehát az, hogy a Fogaras és Vidéke 1907. június 16-i, 24. számában Szenzációs leleplezés címmel az alábbi cikkecskét tette közzé: »Mi fogarasiak eddig Mikszáthot mint képviselőt nem becsültük sokra, úgyhogy egy fabatkát sem adtunk volna érette mint emberért, hanem mint író előtt levettük a kalapot. S íme előbb a „Budapesti Szemlében", most pedig az „Egyetemes Philologiai Közlöny" XXXI. évfolyam, V. füzet, 1907. május havi számában, — a tanárvilág egyik legkiválóbb szakfolyóiratában — Kiss Imre az 507. oldalon a sárga földig lehúzza Mikszáth Kálmán „Jókai Mór élete és kora I-II." kötetes munkáját, sőt szóról szóra kimutatja könyve sok helyéről, hogy az plágium!! Szabó László:, Jókai élete és művei" című munkájából. S mély tudással megírt cikkét Kiss Imre azzal végzi: „Szomorú dolog, mikor egyik legjobb nevű írónkra rá kell sütni a plágiumot!... Általában oly gondatlan, pongyola a Mikszáth nyelve, felületes és következetlen a helyesírása, hogy könyvének érdeméül még azt sem tudhatjuk be, hogy jól van megírva. Értéke: nulla. És ezért a munkáért Mikszáth a kiadótól úgy mondják 20 ezer korona honoráriumot kapott." Valószínűleg ezzel a munkájával akart főrendiházi tag lenni, de nem sikerült. Nem mi téptük le homlokodról, Magad téped le a babért!... Reméljük, hogy ezek után csak Mikszáth rehabilitálni fogja magát, vagy ezt is agyonhallgatja, mint sok mást?!« 40. L. részletesebben: Bisztray Gyula: Mikszáth és a kerülete. Tükör, 1939. május. - Kötetben: B. Gy.: író és nemzet. Bp. 1943. Révai kiad. 302 - 322.
