Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

175 fogyatkozás, hiba, sőt silányság egy emberben lehetséges, az Jókaiban szerinte mind megvan. Akaratnélküli, férfiatlan, gyönge báb, gyámoltalan, könnyelmű, hiú, az ünnepeltetést s kegyeket hajhászó, ingatag, hálátlan, makacs és gyáva szájhős: ez a Mikszáth Jókaija; majd egy csomó szuperlatívusszal látja el: és egy csapásra hatalmas karakter, lángész, a legkiválóbb szellemek s legjobb, legnagyobb emberek egyike, akik valaha éltek! Gyönge ember, rossz politikus, rossz gazda és rossz író, ki jellemezni nem tud, az embert csak a könyvből ismeri, természetes cselekvést alakjaiba önteni nem képes, aki noteszekből, feljegyzésekből, a lapok „Különfélék és vegyesek" rovataiból böngészi össze regényei anyagát, s furcsaságokkal aggatja tele hőseit, mégis a „legmegvesztegetőbb író" az egész világirodalomban, s a mi elbeszélő irodalmunk kimagasló óriása. Mikszáth Jókaija valóságos operett-hős: üres, tartalmatlan, de cifrán fel van öltöztetve. A szerző magas talapzatra helyezi hősét, s nem veszi észre, hogy karikatúrát állított oda. Avval védi eljárását, hogy Jókait a maga valójában, erényeivel, hibáival együtt akarta elénk állítani, s egy Jókai szerinte megbírja az igazat, mert ha nem, akkor nem biográfia, hanem özönvíz kell az embereknek. így persze egyszerűen el lehet intézni a dolgot, de Mikszáth elfelejti, hogy ő éppen az igazságtalanság javára billenti a mérleget, amikor a gyöngeségek s hibák mellett adatokkal bizonyít, a kiválóságokat pedig megokolatlanul veti oda. így nem növeli, hanem csak megtépázza Jókai nimbuszát. Olyan nagyszabású és jelentékeny hatású írónál egyébként, mint Jókai, nem az egyéni élet a fődolog, hanem az a hely, melyet kora irodalmában elfoglal, és külső életfolyásának egyes momentumai, emberi tulajdonságai csak annyiban bírnak fontossággal, amennyiben művei keletkezésére befolynak, s azok megértésére szükségesek. A Budapesti Szemle áprilisi füzetében figyelemre méltó névtelen kritika jelent meg erről az életrajzról. Utaljuk a szíves olvasót erre a cikkre, nemcsak azért, mert Mikszáth könyvéről helyes véleményt ad, hanem mivel magát Jókait is kellő világításba helyezi, s röviden, néhány lapon sokkal jobb képét adja írói egyéniségének, mint Mikszáth egész két vaskos kötete, mely minden rendszer nélkül, kronológikus sorrendben, regényszerű kiszínezéssel, apróra elmondja Jókai életét, a fősúlyt nem írói tevékenységére, műveire helyezve, hanem intim családi ügyeire. Mikszáth bizonyára nem volt tisztában saját feladatával, mikor e munka megírására vállalkozott, mert különben ilyen vaktában, ennyi könnyelműséggel bele nem fogott volna. Sem kellő készültséggel nem bírt, sem adatokat nem gyűjtött, sőt még csak annak szükségét sem érezte, hogy legalább azt a kort megismerje, melyet jellemeznie kell; s így természetesen anyagának helyes arányaival sem törődhetett. Ki fogjuk mutatni, hogy tulajdonképpen hogyan készült ez a két