Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

163 Legelőbb jött vissza a Tuba Jánosé Komáromból, egy szép levéllel a kiadóhoz, hogy soha még efféle munkát olyan gyönyörrel nem olvasott; de néhány tévedés van, azokat följegyezte a margóra, örültem ennek a dicséretnek. Azután a Hegedűs Sándorné példánya jött vissza. A kegyelmes asszony fülekkel is behajtogatta azokat a lapokat, ahol hiba van. Gyulai Pál nem írt levelet, hanem jegyzeteket tett a kifogásolt helyeknél. Eleve kivettem annyit, hogy Jókait mint embert gyengébbnek festettem őszerinte, mint aminő volt, ellenben mint írót nagyobbnak, ahogy érdemelte. Különben üt-vág a hangyalábszerű apró betűivel jobbra-balra és ahol azt írom, hogy hibátlan asszony, hibátlan regény nincs, odakanyarítja a lap szélére: „Hibátlan életrajz sincs". Hát ilyen ő. De legyen is még ilyen vagy húsz esztendeig! Szinnyei József maga hozta el a könyvet, gratulált, dicsérte, mondván: hogy egy pár lényegtelen hibaigazítást javasol benne. - Hanem a Jókai kritikusainak nagyon nekimentél —, szólt szemrehányóan. - No mert igazam van. A nagy írókat ismertetni kell, hogy mi van bennök, de ütni őket és tanácsokat adni nekik, hogy mint kellene írni, abszurdum. - Hiszen van benne valami. - Marey írt egy könyvet — mondám —, melyben azt akarja bizonyítani, hogy a lovak nem tudnak helyesen járni. Székely Bertalan egy időben annyira belemélyedt ebbe a nevetséges munkába, hogy tűzzel-vassal ostorozta a lovak ügyetlenségét s szabályos hullámvonalakban rajzolgatta, hogyan kellene lépniök helyesebben. A jámbor Marey valószínűleg meghalt, de a paripák azóta is úgy járnak, ahogy a természet nekik tudni adta. Jöttek a többi könyvek is. Egyik a rokonok közül arra kért, hogy hallgassam el a Jókai gyengéit, mert minek azokat a világ elé kitárni. - Ah, Istenem - sóhajtottam fel -, lehetetlen. Hiszen az akkor nem az ő életrajza lenne. - Az mindegy. A politikusok közül egy volt miniszter így szólt: - Gyönyörű helyek vannak a könyvedben, de te meztelenül rajzolod a dolgokat. - Hát nem írtam igazat? - Hiszen éppen ez az, amit nem szabad. Különösen a mai viszonyok közt. Egyéb iránt megtalálod a széljegyzetekben szerény észrevételeimet.